Irodalmi Szemle, 1993

1993/7-8 - DUBA GYULA: Pádi Tibor tévedése

Pádi Libor tévedése

(Részlet az Álmodtak tengert című regényből)

Pádi Libor Gál keresésére indult a télvégi pozsonyi éjszakában

A közép-európai térségek kisded irodalmának költője a szocialista realizmusfontos esztétikai kérdéseiről kívánt vele értekezni Még lényegesebb azonban, hogy Pádi fel akarta olvasni legújabb versét, hallgatóságot ke resett magának. S éppen Gálra gondolt. A vers címe: Hát ki vagyok én? A költő versei akkor élnek leginkább, amikor maga olvassa fel őket. Hallgatójára szegezi átható tekintetét, félig a papírról olvassa, félig emlékezetből szavalja szövegét, komor hangja oly mértékben súlyosbítja elmélyült tekintetét s egyben a vers mondanivalóját, hogy hallgatója óhatatlanul belebonyolódik s nem szabadulhat a “versélmény ” hatásától

A költő hosszú, kínzó elmélkedésektől terhes versében létének csíráit, nyugtalan lelke legbensőbb titkait, mintegy lénye genezisét tálja fel Nem zetiségi hovatartozását különös figyelemmel vizsgálja, kíméletlenül elemzi és kemény önkritikái éllel feliálja bensőjét. Az elítélő megállapítások és vádak zöme azonban őseire zúduU Mindkét ági elődeit lecsupaszítja, széles körű és Közép-Európában szétszórt rokonságát mezítelenre vetkőzted. A nemzeti vonások izgatják leginkább. A gondtalan ősöket erősen bírálja hűtlenségük és kényelemszeretetük vagy, ahogy ő mondja, átkos kőzö nyük miatt. Lírai bonckésével feldarabolja a múltat, ahogy a hentes kicsontozza a színhúst, úgy végez merész császármetszést ükéi lelkivilágán, hogy kiszabadítsa és világra segítse az új valóságot, mely végeredmény ben ő maga, Pádi Libor. Ily törekvések után verse valóságos ádáz családi vérfürdővé sikeredett. Őseit nyelvi hűtlenség és nemzetárulás vádjával marasztalta el és erkölcsi értelemben a zömüket kivégezte. Hullottak a Pádi — Paluch fejek (a költő eredeti neve Paluch, régebben Palusch volt), Pádi Libor nem kegyelmezett. Verssoronként lezuhanó erkölcsi guülotine-ja vért ontott. Néhány sziléziai ősét ledöfte, pokolra küldött egy macedónt, dölyfösen megtagadott két morvát. Szlovák rokonságát is szidalmazta, és megvonta tőlük atyafiúi szeretetét. Némi délszláv beütést ridegen visszautasított. Csak a magyarokat ismerte el maga is magyarnak vallva magát, konok, kemény magyarnak, régi szittya harcosok utódjának, akiben azonban számos európai náció vére keveredett. A forradalmár költő ítélete szociális értelemben, eszmei síkon is érvényesült. Kisnemes és polgári őseit is elveszejtette, csak a földmunkásoknak és a kisvárosi proletároknak kegyelmezett. A lumpen elemeket azonban megvetően le

DUBA GYIM