Irodalmi Szemle, 1993

1993/7-8 - KULCSÁR FERENC: Versek

Fénykép

Megrendültem, mosolyogva állsz a lét tengerző tükrében. Nincsen mód, nincsen szó többet mondani.

Titok

Gyönyörű, nagy, nehéz versek kísérnek, angyalarcú poroszlók a mindentudású fényben, a halálnál is kiműveltebb létben.

Nézzük egymást. Néznénk. Kinek kell mindezt megvallani?

Igen

1

Mit is akartál? A hangsúlyok milyen vágyaival, hogy üdvözülj, te nyomorult, te meztelen test és kárhozott lélek? Mit is akartál? Igen. Élek.

2

Igen. írok.

Mert még, mert már nem értelek.

Holott lennék veled: volnálak.

Csurom vér vagyok: merő seb a vállad.

KULCSÁR FERENC