Irodalmi Szemle, 1993

1993/6 - LIBRESSZÓ

világgal való érintkezés nem sikerül nekik, fordulnak vissza saját magukba. Talamon hőse számára a "külső" még ennyire sem, még mint esetleges közvetítő pont sem létezik. B. B. nem kívánja a világgal való találkozást. Ugyanolyan lázas igyekezettel s áttekinthetetlen akadályokon át igyekszik a Kaszárnyába, vagy ahogy ő mondja: a "büntetőtáborba", mint hogy a Földmérő a Kastélyba, csak míg a Földmérőt nem fogadja a Kastély ura, addig B. B. nem is szeretne a Kaszárnya uraival találkozni.

Németh Zoltán: Bizonyos korokban egyes szavak követnek bennünket, úgy tapadnak ránk, mint az öregemberre a nyavalyák. Látom az ifjak zavart és büszke arcát, ha e szavak fölé hajolnak, s a teljesség igézetében gyűjtik róluk a tapasztalataikat. S látom a bölcsebb korosztályt is, ahogy ezeknek a szavaknak hódolva jelölik meg, sán- colják el önmagukat — életművükbe. És még mondja valaki, hogy nem eposzt írunk életünkkel, e mítoszteljes korban!

De/és: Milan Kunikra író is. S ahogyan az évszázadok óta megszokott nálunk: emigráns. Dehát a cseh írók általában sem Csehországban élnek. És valóban, így és stb. Még szimpatikusabb az egész, ba regényét vagy színdarabját hangjátékként halljuk magyarul. A Kossuth vagy a Bartók Rádióban.

Képzeljünk el két alakot — egy középkori nemes lovagot és szolgáját: az agyafúrt, a vagány, de lélekkel teli Jakabot, ahogy mennek és mendegélnek, egy-két kricsmibe betérnek, egy-két kalandba bele- és egy-két kalandból kikeverednek, s csak beszélnek, beszélnek, moralizálgatnak, böl- cselkednek, filozofálgatnak. Ugyan miért tépi a pofáját két harcedzett, telivér férfi, ugyan miről beszélhetne e két figura a középkorban? Laza kis füzérekben valószínűleg a szerelemről, a kedvesekről és a kurvákról, a felszarvazottakról és megcsaltak- ról, a boldogságról és a börtönről. S még miről is? Arról, hogy: milyen könnyű és nehéz munka is a történelemírás, arról, hogy ugyan ki is írhatta ezt a történetet, melynek ők a szereplői — szereplői vagy megalkotói? —, vajon tehetséges vagy éppen ellenkezőleg, mondvacsinált alkotóról van-e szó, vajon tényleg így akart megíródni ez. a sztori, így akarta-e megírni, ha valaki; vagy csak tehetségtelenségének következménye a rengeteg kaland — megélve és elbeszélve? (is a rengeteg kaland mellett vajon ki írta meg az ő lelkűket — az író, vagy saját lelkünk van mindannyiunknak? S jön a többi kérdés: elmondható-e a történet, s ha igen — az történt-e, ami elmondható, az-e, ami elmondatott?

Szóval ilyen ez a gáláns történet, ez a pikareszk—trubaduroid sztori, ez a regénytechnikái, narrációs és lélektani problémákkal terhelt mű: ez az élménybeszámoló, ez. a "műhelygond-mű".

Rétegezett szerkezetei közt az átjárás megdöbbentően magabiztos — mert élettel teli, s mert fejünket mindunalalan elcsavarja. Hogyan is valósul meg az átjárás: a két főszereplő elmélkedik a szerzőről, a szerző tehetségét egy rövid példázat világítja meg, a rövid kis példázat feleleveníti azt a bizonyos kalandot, mely kaland elbeszélésének immár negyedszer indiaiunk neki, mely negyedik alkalommal váratlan információkra teszünk szert, mely információk tudatában természetessé válik az, ami történik éppen itt és most, ebben a történetben, melynek vége, mert vég, bús és megható — mert: mert Kundera azért mégis tehetséges, és mégsem hagyja sorsára a két figurát.

Cervantes és Boccaccio, Robbe-Grillet és Lyotard, s persze és főként Diderot szelleme kavarog a műben, hogy mégis élettel teljenek meg a szavak, élettel teljen meg az istenverte, az a sokat emlegetett és halálra értelmezett posztmodern.

Haraszti Mária: Futóul b uniót kiadni veszteséges vállalkozás. Nagy az előállítási költség, a drága kiadványt pedig igazán csak néhány "ínyenc" vásárolja meg. Olyan mecénás (megrendelő, kiadó) pedig, aki megengedheti amgának a ráfizetést, művészeti köröben mostanság ritka madár. Pedig a fotóművészetnek is szüksége van arra, hogy "megmutassa magát" — ám a színes képes hetilapok vagy megszűntek, vagy nem tartanak igényt nagyobb lélegzetű fényképriportokra, némelyik egyenesen minőségen aluli, innen-onnan összeolló- zott fotókat használ fel.

A Pelikán Kiadó vállalkozása egyedülálló a magyar fotóművészet történetében. A Magyar Fotóriporterek Kamarájának kiadásában 320 oldalas, nagy formátumú kötetben válogatott a magyar fotóművészet 1992-os terméséből, 70 fotográfus művei-