Irodalmi Szemle, 1993
1993/1 - PRÖMIER - JUHÁSZ KATALIN: A gravitáció angyalai
PRÖMIER JUHÁSZ KATALIN A gravitáció angyalai (Mese) 1. Felébredtem, és valami angyalféle kaparászott az ablaküvegen. Tényleg tudsz repülni? De még milyen messziről jöttem! Láthattad, amikor lepottyantam. Ez a csúf nyávogás a hangod? Te tulajdonképpen a szomszéd szobában lévő szendvicsekre godolsz! Elfelejtettél papucsot húzni. És itt a szemüveged, könyved, cigid. Mi az, amit ismersz (itt) nálam? Körbeforgatlak, és elfelejted, honnan jöttél. A falnak dőlsz, és lefagy a... (szárnyad). Remek madarak! Nézd, hogy esnek lefelé! Remek eső! Nézd, hogy repül! Ülsz és figyeled, ahogy fellövik, lezuhan, megint fellövik... (A gravitáció angyalait nem marasztalják sehol.) II. Ma meghalnak mellesleg. Holnap tollaikkal tömöd meg a párnád. Ma halnak meg. (És az igazgató titkárnője így szólt: Nincs bent,de hagyhat üzenetet. És nem akar egy fürdőruhás címlapképet rólam?) III. Azon vagyok, hogy feloldozzam önöket. Tegyék a kezüket tarkóra. Tegyék a fejüket a kezükbe. Tegyék a kezüket a szemük elé és ugorjanák.
