Irodalmi Szemle, 1993
1993/5 - Interjú DÉCSY GYULA amerikai nyelvészprofesszorral: „A magyar nyelv a világ 46. legnagyobb nyelve”
Interjú DÉCSY GYULA amerikai nyelvészprofesszorral a college-nak egyfajta egyetemi továbbképző részlege, egy magasabb színvonalú tagozata; ezt a harmincezer diáknak körülbelül 20 százaléka látogatja. Itt az európai bölcsészkaroknak megfelelő színvonalon folyik az oktatás. Tehát van szelektív tanmenet, tanrend, és a diákok azt az előadást hallgatják, amelyiket akarják, és amelyik megfelel az érdeklődésüknek. □ Szó volt arról, hogy az egyetemek elég nagy részben önfenntartók, s egyik fő bevételi forrásuk a jelentős összegű tandíj. Mindez rendkívül tanulságos a mi szempontunkból is, mi sem nagyon számíthatnánk állami támogatásra, ha szlovákiai magyar egyetemet vagy valamilyen más felsőoktatási intézményt akarnánk létrehozni. Az egyetemek többsége egykor többnyire magánkezdeményezésből jött létre, nem pedig állami kezdeményezésből. A leghíresebb amerikai egyetemek között tízet szoktak emlegetni, ebből kilenc magánegyetem. Szlovákiában is magánkezdeményezés alapján kellene szervezni a magyar egyetemet vagy egyetemeket. Az igaz, hogy ehhez alaptőke kell, azt azonban valahogy meg lehet szerezni. Például a miskolci magánegyetem megkapta a magyar—szovjet barátság házának egy részét, nagyon szép előadótermekkel, ott vannak az irodáik, és kaptak egy szakszervezeti épületet. Ha az épületek megvannak, az már hatalmas alaptőke. Ez az egyetem nagyon jól működik. A tanárok is szívesen mennek oda, épp azért, mert ott egy bizonyos, az állam által nem ellenőrzött szabad tanrend érvényesül. Én azt javasolnám, ha tehetném, hogy Szlovákiában egy, a magyar egyetem anyagi bázisának megteremtésére létrehozott alapítvány nyerjen meg az ügynek, ha lehet, két vagy három nagy mezőgazdasági szövetkezetet vagy állami gazdaságot és azokon építse föl az egyetemet, fölhasználva a szövetkezetek gazdasági épületeit. De szó lehetne egy kaszárnya vagy más hasonló objektum átalakításáról is. Az illető szövetkezeteket úgy kellene megszervezni, hogy hozzá tudjanak járulni az egyetem fenntartási költségeihez, természetesen a tandíjak mellett. Nézetem szerint ha majd a szabad vállalkozó szellem korlátok nélkül érvényesülhet Szlovákiában, márpedig ennek be kell következnie, akkor előbb- utóbb lesz annyi jómódú ember, hogy azok képesek lesznek magasabb tandíjat is fizetni vagy alapítványokat létesíteni az egyetemek vagy esetleg középiskolák létrehozására és fönntartására. □ Nem az államnak volna mégis kötelessége, hogy lehetővé tegye polgárai számára a művelődést? Eddig valóban az volt a helyzet, hogy az állam akart mindenről gondoskodni. Ennek azonban legalább két negatív következménye volt: egyrészt az emberi munka értékének nagy részét visszatartotta a maga számára, másrészt pedig a gondoskodásnak része volt a nagy bürokratikus apparátussal végzett ellenőrzés is. És ez máig is fönnáll. Addig, amíg ez meg nem változik, nehéz valamit is csinálni. Az állam a nép legnagyobb ellensége, és el kellene halnia. Ezt nem én mondom, ezt megmondta már Marx meg Lenin is annak idején. Mégis a szocializmus a legműködőképesebb és leghatalmasabb intézményévé épp az államot
