Irodalmi Szemle, 1993
1993/5 - JEREMEJ AJPIN: Hantik, avagy a hajnalcsillag
Hantik, avagy a hajnalcsillag Saját szememmel láttam. A tulajdon két szememmel. Megkerülte s indult vissza a tokjába. Magától. A kés visszatért gazdájához az ellenkező oldalon. S ők ott maradtak a láthatatlan bűvös körben, amit a kés vont köréjük. Álltak mozdulatlan, mint két sóbálvány. Figyeltem a kés nyelét és Szem-ikit. Két keze egész idő alatt a mellkasánál, hozzá sem ért a késhez. Ilyet életemben nem láttam. Jó darabig állt némán, mozdulatlanul Vérszemű is. Szem-iki hallgatott. Én is hallgattam. Körülöttünk teljes némaság. Egyszer csak Vérszemű kivágódik az utcára. Öltözetlen, ki a fagyba. Mikor az ajtót kinyitotta, fagyos fehér köd tódult az irodába. Nem tudtam, mitévő legyek. Ám Vérszemű hamar visszatért. Egy üveg vodkát meg egy fél kenyeret hozott. Tehát az üzletbe szaladt át. Az üzlet közel volt, szemben a Kolhoz-házzal, a mostani pékség helyén. Előbb Szem-ikinek töltött. És Szem-iki megitta. Aztán magának is töltött és felhajtotta. Letört egy darab kenyeret, és odanyújtotta Szem- ikinek. Szem-iki elfogadta a kenyeret. Nem tudtam, mitévő legyek. Ott maradnom veszélyes volt. De Vérszemű beleegyezése nélkül távoznom sem lehetett. Mert ki tudja, mi szállja meg, s mit pattint ki magából a következő pillanatban. Megfeledkezett rólam. Mind a ketten megfeledkeztek rólam. S én se holt, se eleven nem voltam, csak álltam ott. Tán a lélegzet is bennem rekedt, csak a szemem járt ide-oda, jobbra-balra. Vérszemű egyszer csak rám meredt csodálkozva, mintha nem értené, hogy kerültem oda. Mikor rájött, arcáról olvastam le: — Kifelé! — Nem emlékszem, fennhangon mondta-e, csak azt tudom, hogy fejem beleroskadt a mellembe, nagyon vigyázva kinyitottam az ajtót, és szép csendesen kiléptem, mintha ott se lettem volna. Csak az utcán, amikor megcsapott a hideg, tértem magamhoz. Ezután nem fogadtak meg többé tolmácsnak. Nem tudom, mi történt köztük ott a Kolhoz-házban. Vérszemű elutazott. Pontosan egy hétre rá Szem-iki felment a kerületi központba. Rénszarvasszánon. Egyedül. Kíséret nélkül. Ilyen se volt még. A mendemonda szerint megegyeztek, hogy magának a Gonosz szellemnek a birodalmában fognak találkozni. Újabb egy-két hét múlva Szem-iki visszatért. Híre járta, hogy a Gonosz szellem megfogadta: nem bántja többé, és elengedte mindörökre. így végződött. Szem-iki késő öregségig nyugodtan élt Jagurjah menti tanyáin. Mikul, Gyemjan idősebb fia, jól emlékezetébe véste alakját. Abban az évben, amikor a halászokat
