Irodalmi Szemle, 1993
1993/5 - KULCSÁR FERENC: Képeinket fogyasztja fény és sötét
A világ szíve Szónak adta mindenható hatalmát, ezért a világ minden nyelve és minden szava erről az Egy tőről fakad: valamennyiben Isten ajándéka, a teremtés egyetemes intelligenciája rejlik. Azóta és mindörökké igaz a heideggeri tétel, miszerint a nyelv beszél, mintegy kinyilatkoztatva az ember számára Teremtője kinyilatkoztatását. Ebben a bibliai üzenetben hinni, s ebből eredendően abban az általánosabban,tudniillik abban, amit Isten mondott, hogy az ember olyan lett, mint egy közülünk, vagyis élő lélek, eleven szellemi lény: szóval ebben hinni nem egyéb, mint hűségesnek lenni. Mihez is? A nyelven keresztül a szellemhez: az ember valódi szabadságához, az értelemhez, a mértékhez, a becsülethez, a szépséghez. Titokban kissé elmosolyodom, s kissé szégyellem magam, amikor hitről, vallásról esik szó közötünk. Miért? Mert nem tudjuk, nem akarjuk megadni e fogalmakra a legegyszerűbb választ. Pedig a nyelv valóban beszél, s az általam ismert valamennyi nyelv ugyanazt sugallja: a hívő ember hív ember, hívséges ember, azaz hű, hűséges — éppen a fentebb említett értékekhez, az ember Isten mellérendelt szellemi mivoltához. Aki vallásos — és természetesen ha egy ember vallásos, akkor maga az ember, azaz minden ember vallásos —; az tuladonképpen bizonyságtételt tesz ember- és lélekvoltáról: szellemi értékeiről. Aki tagadja vallásos voltát — a dogmákat, a bigottságot, a megkövüléseket feledjük el!—, az voltaképp nincs tisztában vele, mit tagad, hiszen azt állítja, hogy az anyag zárt; nem akarja látni, hogy az anyagból a szellem kultúrát — építészetet, zenét, irodalmat, eszméket, erkölcsöt: a szellemi világ felé való megnyílást, nyíltságot teremt, mintegy megnyitva az életet a Lét előtt. ■ Nem foglalkozom azzal, hogy ki vet meg és ki szeret. Ember és ember között csak annyi a különbség, amennyi a hasonlóság. Vagyis minden ember különbözik, mégis azonos. Igazából csak a lélek valósága érdekel: az az emberi arculat, mely a létet vagy javítja vagy rontja. Tudom, hogy az út, amelyen járok, az én művelendő vagy lealacsonyítandó létem: vagyis én magam. Ha művelem ezt a létet, javítom, emelem a külső világ minőségét — gazdagszom. Ha pedig rontom ezt a létet — az ellenkezőjét cselekszem. ■ Az ember magában hordozza üdvének és szerencsétlenségének magját. A menny és a pokol bennünk van. Bármi is történik velünk: miattunk történik így! A külső ok másodlagos. A benső ok az elsődleges. És amíg ezt nem értitek meg, addig rabok maradtok, nincs megszabadulás. U Ezerszer is gondolj meg minden szót,mielőtt papírra vetnéd. Nem tudhatod, ihletetten írod-e őket, vagy elhagyatva Istentől, magányod káprázatában. Ez a világ képek és hangok végtelenje — de tudod-e igazi értelmüket? Bizonyos, hogy hiába fogod keresni odakint, mert minden valóság idebent van. A lélek valósága az első és az utolsó valóság: kezdet ő a végben, és vég a kezdetben — az egyetlen bölcsesség.
