Irodalmi Szemle, 1993

1993/5 - KULCSÁR FERENC: Képeinket fogyasztja fény és sötét

Képeinket fogyasztja fény és sötét

Képeinket fogyasztja fény és sötét

Körbetapasztalja tavasz, nyár, kopár fáival az erdő, hóvilág.

Nyulak szökkennek sáncain át fölomlásokon szaporázva. Körbejárjuk. Hol sugárzó fény, hol sötétség, belőlünk él, ami éltet. Éberségünk pislákoló láng még, kerülgeti végtelenül és szava sincs rá, hacsak ilyesfélék nem: évszakok, hóár, lávabazalt, napfény, szirmok és iszaphullák.

Ahogy külsőbb körbe sodor év, tapasztalás, más színbe vált utunk is. Ami vörös volt, most sárga. Később zöldet járunk.

Jóformán benne ámyalódunk.

Tavaszi rétet lépünk és zsenge vetést. Máskor maga a kékség. Kékségek közt előzünk, nyújtózunk, tágulunk.

Egy-egy szín alatt szaporodván gyűrűink folyton visszatérve, de már egy másik(nak vélt) pályán: oda. Itt vagyunk. Ahol hóár, nyulak, égbolt és árpafű. Valami égre száll, más elmerül. A gömb sorsunktól telik, éled.

1993. március 10.