Irodalmi Szemle, 1993
1993/4 - KRÓNIKA
A Magyar Köztársaság művelődési és közoktatási minisztere a magyarság nemzeti ünnepe alkalmából, 1993. március 12-én kiemelkedő irodalmi tevékenysége elismeréseként József Atti- la-díjat adott át Bisztray Ádáni írónak, Farkas Árpád romániai magyar költőnek, közírónak, műfordítónak, Hárs Ernő költőnek, műfordítónak, Kukorelly Endre költőnek, írónak, Lakatos Menyhért írónak, Lukácsy Sándor irodalomtörténésznek, kritikusnak, Mezei/ Katalin írónőnek, Szőcs Géza romániai magyar költőnek, Tarbay Ede írónak, költőnek, műfordítónak, valamint Tőzsér Aqiád szlovákiai magyar költőnek, kritikusnak, műfordítónak. Az említett névsor arra enged következtetni, hogy az ismert és vitathatatlan irodalmi értékeket képviselő írók és költők mellett idén elsősorban műfordítók és irodalomszervezők részesültek az említett kitüntetésben. Nagy örömünkre szolgál, hogy a díjazottak között található az Irodalmi Szemle főszerkesztője is, akinek a szerkesztőség és a lap olvasói nevében ezúton is gratulálunk. (a-ó) 1993. március 18-tól Kassa városa immár 24. alkalommal adott helyet a Kazinczy Napok rendezvényének. Az idei összejövetelre a budapesti Anyanyelvi Konferencia szervezési munkájának és anyagi támogatásának köszönhetően a szlovákiai és magyarországi résztvevőkön, előadókon kívül Kárpátaljáról, Erdélyből és a Vajdaságból is érkeztek vendégek, s az összejövetel keretében zajlott a szép maygar beszéd országos versenyének döntője is. Az idei tanácskozás témája tankönyveink és sajtónk nyelvi állapota volt. Cs. Nagy Lajos és N. Császi Ildikó a magyar tankönyveket, Horváth Géza a matematika- és részben a föld- rajztankönyveket, Bartusz Gyula az építészeti és műszaki tankönyveket, Csuka Gyula pedig a bi- ológia-tankönyveket tette górcső alá. Nem ez az első alkalom, hogy meg kellett állapítani: a magyar tanítási nyelvű iskolákban használt tankönyvek zöme nagyon gyönge fordítása a megfelelő cseh és szlovák tankönyveknek. Stílusuk nehézkes, szövegük hemzseg a tükörszavak és -kifejezések sokaságától, s ahelyett hogy elősegítenék, inkább gátolják a diákok hatékony ismeretszerzését, s egyben hozzájárulnak a Szlovákiában beszélt magyar nyelv nemkívánatos különfejlődéséhez. — Ennek ellenére a tan- könyvkiadót képviselő Sima Éva úgy látta, a jövőben sincs más járható út, mint a hazai tankönyvek használata; a magyarországi tankönyvek átvételét — elsősorban a két ország tantervei közötti különbségek miatt — nem tartotta célszerűnek. A kisebbségi magyar sajtó nyelvéről először a budapesti ELTE professzorának, Szathmári/ Istvánnak elméleti megalapozottságú előadása hangzott el, aztán az ún. "határokon kívüli" vendégek kaptak szót: Péntek János és Szabó 7,solt az erdélyi, Kóh/uk István a kárpátaljai, Ágoston Mihály és Molnár Csikós László a vajdasági magyar sajtó nyelvét térképezte föl. A szlovákiai sajtónyelv kérdéseivel SzabóiniUály Gizella és Simon Szabolcs foglalkozott. Szabó Mihály Gizella előadása követésre méltó tárgyilagossággal vetette össze a szlovákiai magyar politikai sajtó nyelvét a magyarországival, kitapintva a fejlődés legfőbb irányvonalait, s ennek mind nyelvi, mind nyelven kívüli mozgatóit. Simon Szabolcs az Új Szó tudósító műfajú hírcímeit elemezte mondattani és stilisztikai szempontból, összehasonlítva a konszolidáció utolsó évének gyakorlatát a polgári demokrácia helyreállításának a korszakáéval. Az Új Szó 1988. és 1992. évfolyamának címeit vetette össze. (-aki-) Folyó év március 25-én délután a diósförge- patonyi képviselőtestület köszöntötte az 50 éves dr. Idei Miklóst, győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola tanszékvezető docensét, a Magyarságkutató Csoport vezetőjét és 65 éves népzenegyűjtőnket, kutatónkat és karnagyunkat, Ág Tibort. Idei Miklósék győri csoportja évek óta kutatja a mai Patony s a burgenlandi magyarság életét, szerepet vállal a csallóközi településünkről írt munkák kiadásában, s kezdeményezője volt és egyik működtetője a Komáromi Városi Egyetemnek, illetve a Főiskola dunaszerdahelvi konzultációs központjának; Ág Tibor pedig részben a patonyi Barátság Kórus karnagyaként, részben a falu népdalainak egyik gyűjtőjeként érdemelte ki az önkormányzat külön tiszteletét és szeretetét. Gyűjtése a győri Barsi Ernőével és Koncsol Lászlóéval a közeljövőben megjelenik. A képviselőtestület nevében Lelkes Vince polgármester, a "Dióspatony-jelenség" kovácsa köszöntötte a jubilánsokat s a magyarságkutató csoport két másik tagját, Gesztesi József nyugdíjas főigazgatót és Barsi Ernőt, a főiskola nyugalmazott tanárát, a mai magyar népzene- kutatás egvik vezéregyéniségét. (IL) V rn r 11 \r-u
