Irodalmi Szemle, 1993

1993/4 - SZIMPÓZIUM - Fiatal prózaíróink szemléje az Irodalmi Szemlében

Fiatal prózaíróink szemléje az Irodalmi Szemlében

Sokrétű, kísérletező szellem Fábián, problémafelvetésével, szerkesztésével, nyelvezetével. (Nem idegen tőle a nyelvjárás alkalmazása sem, beépít művébe lexikoncikkszerű szöveget is.) írásait sötét líraiság árnyalja. Majdnem kegyetlen.

"Fárasztóan bclchajoltak a tárgyak az ölelésbe. Átadták magukat, ezért volt az egész olyan, mint egy sóhajtás."

Mórocz Mária. Tárgyak. Mozgás. Csend. Lazán kapcsolódó, szikár mondatok. Hiányos mondatok. Mondatkristályok. Karcolnak, horzsolnak, fájnak. Szerzőjük a színeket is fekete-fehérré teljesíti. Mintha tárgyilagos közelítések lennének a világhoz. A szövegen túl események sejlenek föl, szereplők mozognak. Minden esetleges, a szerző mégis mindent pontosan és előre tud. Hogy lehetetlen a kommunikáció. Hogy néni tudjuk megmenteni egymást, mert magunkat se tudjuk megmenteni. Hogy túlságosan közel a halál.

"Mérték »addigmígpénzvan« lelkesedésünk a hunyorgó falevelek között átszüremkedő fénycsillámok hatására a hőzöngő-ujjongó »addigmígsörvan« önfeledt, nem csak örömtől mámoros, kottázatlan és elismételhetetlen, gyakorlatlan énekes fülsüketítően érdes, skálázásszerű próbálkozásaiba merült-került-hevült; talán egy varjak károgásafogyott, re- kedtes-látomásos tátogatásaiba renyhült, erőltetetten szilaj, hangorkános, záróráig tartó, nevezzen így: dalszerű brékogássá fajult."

Hajtman Béla. írásaiban minden töredékes. Történetcserepek kerülnek felszínre a lélek mélyéről, enilékdarabkák, sorsszilánkok. Szomorú villanások egy ódon kisváros polgárainak életéből. Személyes élniénytörnielékek csecsemőillatú szobákból, kaniaszkori csatangolások színhelyeiről, erotikus vágyak képzeletbeli dzsungeléból. Érzelmek színponipás kavargása. Életszag terjeng mindenütt. A töredékességet mintha mondatszerkesztésével próbálná ellensúlyozni a szerző: mondatai kígyózóak, tekervényesek, sokszoros alárendelésekkel telítettek, olyannyira feszíti őket, hogy már-már a megértés rovására megy a bonyolult nion- dattest. Mégis visszaránt, történetdarabkái tovább sodorják-ragadják az olvasót.

"Már ment a liepaj, így is lehettek vagy húszán, a hátunk mögött is támadtak, egész jól indult a móka. A csajokat rögtön lestíröltük, de le kellett mindjárt épülnünk, mert már fűzték őket."

Győry Attila. Ez egy niás világ. Vad történetekké összeálló durva mondatok. A szleng, amelyből a szerző merít, tele van érdekes hangzású szavakkal, melyeknek értelme még szövegkörnyezetbe ágyazva is csak sejthető. Minden novella egyfajta beavattatás ebbe az "alvilágba". A kocsmák és bulik pia- és verejtékszaga eleinte elszédít, csak aztán döbbenünk nieg, amikor közelebbről is megszemlélünk egy-egy szereplőt. Elfuserált életek, kiábrándult arcok. Kis, személyes tragédiák.