Irodalmi Szemle, 1993

1993/4 - LEENA KROHN: A nyelv az ember harmadik szeme

LEENA KROHN

A szemnek egyedülálló képessége, hogy saját magát is nézheti. Mintha megkettőződne. A világ mindent megváltoztató forgatagában a szem nem változik, nem szűnik meg. S csak a tekintetből néz ki, rebbenés nélkül, lankadatlanul, mindig elfogulatlanul, tisztán, élesen a tudat. S csak azért, mert szeme mindenkinek van, léteznek a képek, a szavak, az énekek. Kiapadhatatlanul törnek föl a világ egyetemes pupillájának feneketlen forrásából.

Vajon érdemes lenne írni, élni, ha nem láthatnánk az öröm villanásait egy nyírfalevélen, egy könyv lapján, a vízben, egy gyermek homlokán vagy távol tőlünk, hogy belefájdul a szemünk, ha nézzük, de annál csábítóbb a látvány? Öröm nélkül kiszáráéi a nyelv, kiesik a toll az ujjak közül, s a szavak bűzleni kezdenek.

"Az öröm ragyogása — az élet derengése", ettől világítanak Tanairon szentjánosbogarai, s azonos eredetű ez a szavak energiájával: s számunkra ez táplálék.

I'inn eredetiből fordította Drábek Zsuzsa