Irodalmi Szemle, 1993

1993/4 - SZOMBATHY BÁLINT: Szvet operatőr

SZOMBATHY BÁLIN T

a szállodában le kellett adni, na, akkor elkezdődött a feszegetés, és egy egyenruhás rendőr is előkerült, mi azonban a helyzet magaslatán álltunk és azt mondtuk, hogy ha sokat ugrálnak, akkor "vi igyitye Szibéria", mert mi vagyunk a "vengerszki delegácia", Monyók Gabinak a Kaukázusban leesett a fogkoronája, és ezért színpadképtelenné vált, volt nálam pillanatragasztó, azzal visszaragasz- tottam a koronát a helyére, Goméiban eltévedtem, erről egy hasonló eset jut eszembe, a Klampár nevű pingpongozó világbajnok Bécsben eltévedt, és egyszerűen azt csinálta, hogy bement egy telefonfülkébe, kinézett egy magyar nevű akárkit, és azt mondta, én vagyok a Klampár stb., eltévedtem, jöjjön és vigyen haza, erre megkérdezte az ottani magyar, hogy akkor milyen gassze vagy strassze sarkán tartózkodik, az illető odament, elvitte, ugyanez történt velem Goméiban, egyszerűen eltévedtem, kicsit többet is ittam a kelleténél, és nem találtam vissza a szállodába, leállítottam egy Moszkvicsot, és mondtam, hogy én vagyok a "vengerszki artyiszt" és ebben és ebben a szállodában lakom, csak éppen nem találom, megkérném, vigyenek haza, minek fejében meghívom önöket a holnapi koncertre, haza is vittek, és másnap az a bunkó nagyfejű nem engedte őket felszállni a zenekar autóbuszára, úgyhogy én úgy égtem, mint a Rájsztág, egyszer egy gitárt vittem magammal, gondolván, hogy majd ott eladom, még nem volt egészen befejezve, és emiatt a szerszámokat is magammal vittem, lombfűrészt, csavarhúzót stb., akkor történt, hogy vettünk néhány nagy teljesítményű fényszórót, melyekkel kitűnően célba lehetett venni a zenészeket, egy alkalommal kitaláltam, hogy a színpad hátterébe kiírom, hogy "Illés", rájöttem, hogy a gépben fordítva és fejjel lefelé kell a szöveget elhelyezni, hogy kivetítődjék, igen ám, de ezek a színes fóliák nem voltak arra alkalmasak, hogy egy ezerötszáz vattos izzó hősugarának ellenálljanak, s amikor a zenekar bejött, és az Illés felirat is kivetült, a betűk azonnal elolvadtak, olyan gyönyörű volt, hogy a közönség őrjöngött, mindenki azt hitte, ennek így kell lennie, később vettünk valami magyar ká- posztakonzerveket, és azok dobozából készítettem egy fiksz feliratot a lombfűrészemmel, anii már nem olvadt el, vették a lapot, mert akkoriban még nem voltak különösebb technikai újítások, Krasznodarnál tartottunk, itt az történt, hogy a szállodában megszűnt a vízellátás, és én közben kimostam a szennyesemet, bár a zoknikat általában nem is mostuk, egy mbel volt egy pár, és nem tartottuk érdemesnek kimosni, inkább eldobtuk a piszkosakat a szemétbe, mindegy, szóval a kimosott ruhát betettem a mosdóba, a víz elfolyt, a csap nyitva maradt, mi meg eltávoztunk a koncertre behangosítani, időközben megengedték a vizet, és mire hazajöttünk elárasztotta az emeletet és az alatta levőt, viszonylagos rendet csináltam, de nem tudtam, hogy az alattam levő szoba is beázott, különben sem szólt senki, de az utolsó pillanatban, amikor már távozófélben voltunk a szállodából, szólt az igazgató, hogy fizessük ki a festési költségeket, mire én azt mondtam, hogy valójában szobafestő és mázoló vagyok, és hogyha előbb szól, szívesen elvégeztem volna a festést, de most már nincs rá idő, majd megkérdeztem, szabad-e rágyújtani, ugyanis a terebélyes íróasztalán, ami fölött természetesen egy nagy Lenin-kép lógott, ott volt egy hamutál, "nem, nem, ott nem lehet", mondta, megkérdeztem, hogy akkor minek van itt a hamutál, erre ő is meglepődött, és nem tudott válaszolni, Leninről jut eszembe, hogy Jaltában már nem volt annyi időnk, hogy lemenjünk a strandra, mert jó messze volt a