Irodalmi Szemle, 1993
1993/1 - SÁFRÁNY ÁKOS: Részeg postás csontot darabol
Ne szellents, ha pimasz az öngyilkos Nem válaszolt. Nem adott magyarázatot. Az ily mérvű szemtelenség márt meghaladja egy úriember képzelőerejét, de lelki egyensúlyát és élettani szükségleteit is feje tetejére állítja, és kivonja a lényének s a világ dolgainak viszonyrendszerét szabályozó önfegyelem ellenőrzése alól. Mi tagadás, ekkor, ott, abban az áldatlan, istentelen pillanatban, a kavicsparton állva — jaj, isten megsegíts! — elszellentettem magam. De nem csupán kissé, befelé, hangtalan, mint talán néhakoromban széklet előtt, magányosan a toaletten, hanem hosszan s erősen, mint a hajnali hajókürt, s kacskaringósan is, mint kuruc tárogató...Most ezt a levelet a habzó vízár fenekén négykézláb állva, fél kézzel írom, míg a másik kezemmel a hurkot próbálom a nyakamra akasztani, melynek végén a kő. S bugyborékol a vízfelszín, mintha óriás búvárlmrang dőlt volna fel valahol a mélyén. S kifogástalan vonalvezetésű délutáni sétálóruhámat lepiszkítá egy gólya... (1989) Sáfrány Ákos
