Irodalmi Szemle, 1993
1993/1 - GÁL ÉVA EMESE: Áradat - GÁL ÉVA EMESE: Senkivers
Áradat Emlékszel még? Úgy úsztak el a dombok, mint csöndjükön kuporgó nénikék. A hullámzó föld mosta az égboltot, és bontotta vitorláit a vég. A félelem kegyetlen szerelmével ölelt egymáshoz a látóhatár, éreztük: az Úristen velünk térdel, mert áldásait elherdálta már. Fohászát erősen fontuk a szélbe, s az örvénylő csendből magát kitépte, szárnyai fólé emelt föl a szó, emlékszel? Most az ég hömpölyög, árad, s nincs istene egy fordított csodának, mert a költészet nem mindenlmtó! 1992 Senkivers Miért fáj neked az, hogy senki vagy? A senkinek valami hogyan fájhat? létezhet-e nyom, amit semmi hagy maga után, ha megszűnik a látszat, ha a létnél a semmi súlyosabb, mint mindenségből kiforgatott érték? Mi az, amivel mérheted magad, ha végletek közt ingáznak a mércék? Két véglet ez is: te és a miág. Az, amit belőle magadba vontál, kívülről hiányát uszítja rád, hogy úgy szegényedj, mintha gazdagodnál, hogy minél inkább éled az EGÉSZ-et, annál több semmivel köss egyezséget! 1990. február
