Irodalmi Szemle, 1993

1993/3 - KUBIČKÁNÉ KUCSERA KLÁRA: Hommage a Szabó Gyula

mmwtMú:mjcsERA raH

Hommage a Szabó Gyula

A kiállítás margójára

Szabó Gyula 1992. június 8-án töltötte volna be életének 85. évét, s pár nap eltéréssel ez idő tájt emlékeztünk meg halálának 20. évfordulójáról is. A halála óta eltelt idő talán már elegendő lehet annak eldöntésére, maradt-e nyoma és hatása életművének. Munkássága a szlovákiai magyar képzőművészetben azon kevesek egyike, amely bizonyos fokú és rangú publicitást kapott: 1971-ben életmű-kiállítás Budapesten, 5 pozsonyi kiállítás életében és egy halála után, kis- monográfia, az ECCE HOMO című grafikai album a Madách Kiadó gondozásában, az elmúlt években pedig rendszeres losonci bemutatások és sajtóbeli megemlékezések.

A legutóbbi kezdeményezés, amely a Hommage a Gyula Szabó címet kapta, a Csehszlovákiai Képzőművészek Társaságától és a Nógrádi Galériától indult, s a művész emberi magatartására helyezte a fő hangsúlyt. Az 1992. június 7-én Losoncon nyílt tárlaton a szlovákiai képzőművészek alkotásaikkal tisztelegtek Szabó Gyula emlékének, a tárlat anyagét az idén mutatták be a pozsonyi Magyar Kulturális Központban. Szabó Gyula egyénisége, szuggeszttivitása, elvei széles körű érvényessége és megszállottsága révén ugyanis már életében nagy hatást gyakorolt környezetére. Olyan ember és művész volt, aki átérezte a világ baját

— félt, féltett, idegileg összeroppant, majd újra talpra állt, figyelmeztetett, küzdött. Hitte, hogy a művészet mint szellemi valóság képes helytállni és tért hódítani az erők küzdelmében. Fizikailag és szellemileg is átélte a XX. század európai történelmének óriási változásait és kudarcait. Minden idegszálával irtózott a háborútól és az erőszaktól. Az univerzális emberi lét és a történelem tanulságaiból kialakított eszméit elsősorban grafikáiban fejezte ki.

"Nincs l'art pour Vart, mert egyetlen kép sem készült a másik képnek. Csak l'art pour ľhomme van, mert a művészet a művészetért elv alapján alkotott művek nemcsak a művészetért vannak, hanem tudatosan vagy kevésbé tudatosan az emberért, aki rácsodálkozik és megborzong, mert a végtelent nyitogatja, a Végtelent, ahol az Istent sejti."

Szabó Gyula világféltő művészete a tiszta formák világában első pillantásra talán anakronizmusnak is tűnhet. A kortárs művészet ma más utakon jár — új szenzibilitást fedez fel, különleges új világot teremt, élvezi a játszi alkotást. Mindez az emberi alkotóról és lelki erejéről tanúskodik.

Úgy tűnik, a társaság és a galéria felhívása nem a legalkalmasabb időben születetett, hiszen hiába él a tisztelet Szabó Gyula iránt, művészeink zöme most valóban nem képes belső koncentrálásra és új művek alkotására. A kiállításon harmincegy művész vett részt, új művel viszont csupán heten jelentkeztek. Köztük volt Bartusz György és Rónai Péter, a kortárs szlovákiai képzőművészeti