Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - GÖRÖMBEI ANDRÁS: Magyar, keresztény, polgár és európai
GÖRÖMBEI ANDRÁS rendszer szétesésének tényét állapította meg, s már közvetlenül az első világháború után úgy érzékelte, hogy "valami elmondhatatlanul fontos és becses megszűnőben volt" körülötte. Később, a harmincas évek végén az európai ember küldetésének ellehetetlenülését, az értelem, hit és erkölcs által szervezett világ összeomlását tapasztalta, és a "legalacsonyabb emberi ösztönök" elszabadulását látta. Nyílt küzdelmet folytatott az új barbárság, a hitlerizmus ellen: “A világ tragédiája éppen az, hogy ez az ember, aki most a változást hozza, hazudik" — írta a Sértődöttekben. 1941-ben pedig a Kassai őrjáratban már azt kellett megállapítania, hogy: "Mindaz, ami történt, azt bizonyítja, hogy nem vagyunk igazi keresztények többé Európában." Európát csak azok az értékek menthetnék meg, amelyek létrehozták, s amelyeket az új barbárság megsemmisített és megszégyenített. Ebben a sorsban osztozott Magyarország is, hiszen történelmének egyik "legförtclmesebb fejezete" volt ez a korszak. Máraiban ekkor fogalmazódott meg a szándék, hogy elhagyja Magyarországot: "Magyarul írni, odakünn is, a magyarság neveléséért dolgozni. De elmenni innen. Nem titkolom: megsértettek." Hamarosan azt is megtapasztalta, hogy a háboríí utáni Magyarországon még a "szabad hallgatást" is tiltották. Márai eszményei az "agresszív butaság" számára ellenségnek minősültek, ezért amint tehette, elmenekült. Amiatt azonban, ami Európában történt, személyes felelősséget is érzett, ahogy minden felelős gondolkodású európai ember. Hiszen nem lehetett elég, hogy a humanistáknak szép elgondolásaik voltak, azokat érvényre is kellett volna juttatniuk. Márai ezt az ítéletét már az emigrációban fogalmazta meg, ahol továbbra is eszményei képviseletében alkotta életművét, jóllehet azok az eszmények már egyre távolibbnak és elérhetetlenebbnek tűntek előtte. Szolidaritása azonban egyértelmű minden olyan esetben, amikor fölcsillan a diktatúra bomlasztásának a reménye. Ezer- kilencszázötvenhat is ezért rázta föl annyira, hogy Európába repült, de a levert forradalom fájdalmával telítődve kellett visszatérnie Amerikába. Az Akadémiai és a Helikon Kiadó 1990-ben megkezdte Márai Sándor összegyűjtött műveinek kiadását. Eme impozáns magyarországi sorozat ellenére fölöttébb hasznos és fontos könyv a Márai Sándor breviáriuma, mivel egy gazdag és jelentős életműbe ad bepillantást. Márai Sándor ma is vonzó és eleven aktualitású szellemiségével úgy ismertet meg, hogy kedvet csinál műveinek alaposabb megismeréséhez. A kötet méltő darabja a Magyarok Világkönyvtára sorozatnak, mely a Madách Kiadó, a Magyarok Világszövetsége és a Kriterion Kiadó közös kiadásában jelenik meg. (Madách, 1992)
