Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - MŰHELY - N. TÓTH ANIKÓ: „...én Moldova kültüe vagyak”
MŰHELY egy válogatás Szabó T. Ádám közreműködésével: (Berni) Csángó Strófák (Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem — Bern — kiadása, 1988). Az eddigi legteljesebb Lakatos Demeter-kötet a budapesti Áramlat Kiadó gondozásában jelent meg 1992-ben. Címe: Búcsú az ifjúságiul. A kötet megjelenéséért nagyon sokat fáradozott a nemrég elhunyt neves csángókutató, Domokos Pál Péter, aki személyesen is ismerte Lakatos Demetert, s birtokában volt jó néhány versének. A versanyag többi része Bajkó Sándor és Bartis Arpád gyűjteményéből került a kötetbe. írásom alapja a Búcsú az ifjúságiul című kötet. Lakatos Demeter verseihez közelíteni nem lehet a kritikus szemével, az életrajz, a történelmi-társadalmi háttér kirekesztésével. Figyelembe kell vennünk a csán- góság kulturális elszigeteltségét, a költő életrajzi tényezőit, s le kell vetnünk a XX. századi irodalmi irányzatok szemüvegét. XX. századi költőről van szó ugyan, ám verseit olvasva legelső benyomásunk a régi magyar irodalmat sejteti, sőt a magyar nyelvű írásbeliség kezdeteit, a Halotti Beszédet, az Ómagyar Mária-si- ralmat. Különös élményben részesít tehát ez a fajta XX. századi költészet. Lakatos Demeter verseinek nyelvezete jellegzetesen a csángó nyelvjárást őrzi, annak is egy érdekes ágát — mivel Szabófalván tanulta anyanyelvét — a sziszegő dialektust (s helyett lágy sz hangot ejtenek; verses példa: "A humaliak eszte feli lángalnak,/ Havaszok isz pirosz tűzbe lobognak". A napszentület). Ez a sziszegő hang nem minden versében fordul elő. Nyelvszerkezeti és hangtani furcsaságok mellett érdekes hangzású tájszavakban bővelkednek a versek: szültül — furulyázik; luza — fűzfa; ünü — tehén; cinigéi — hegedül; daruk — gólya; zavaraszka — murci; ezen szavak megfejtését a szerkesztők összeállította szótár segíti a kötet végén. Némely szó hangalakjával az ómagyar nyelvet idézi, ízlelgetésükkel egy idő után szótár nélkül is "rnegé- rezhetjük" a jelentésüket: szárigulnak - sárgulnak; szinikáznak — szánkóznak; rocsagnak — ragyognak; sillány — csalán; csimlenzik — csillámlik; szórvány — szivárvány; botronykázik — botorkál. A kötet archaikus jellegét erősíti Lakatos Demeter sajátos — iskolákon nem pallérozott — ortográfiája, mely szinte teljesen következetlen, ebből kifolyólag változatos, megtornáztatja a szemet és az agyat: "Rocsagnak a szip csiliagak kyik eghen / S 'a hűd minim feredik a to szilien! / Bekak el keznek a vizbe inekelny / Fel türkezve tüsük isz, kezd cinighelny" (Nyári ostek a banyhaba). A Búcsú az ifjúságtul című kötet tematikus felépítésű. A szerkesztők valószínűleg azért jártak el így, mert a versek keltezése a legtöbb esetben ismeretlen vagy bizonytalan. Nyolc csokorba kötötték a költeményeket tartalmi hasonlóságuk alapján (ezekhez kapcsolódik a kilencedik fejezet, melyben alkalmi jellegű verses leveleket olvashatunk, valamint a függelék, mely a szerkesztőkhöz: Domokos Pál Péterhez, Bartis Árpádhoz és Bajkó Sándorhoz szóló leveleket tartalmazza a költő tollából). Az első "ciklus" címe: It az üsz (Itt az ősz). Az ide sorolt versekben a költő a természetet énekli, az évszakok változását, a falusi élet szépségét, a paraszti munkákat, a szüreti, aratási mulatságokat. Az őszről ír a legszebben. Színeinek változatosságával kedvenc évszakja lehetett; őszről szóló verseiben általában
