Irodalmi Szemle, 1993

1993/3 - SALMAN RUSHDIE: A Próféta hajszála

A Próféta hajszála

jelentette. "Vége az udvariaskodásnak!", mennydörögte. "Vége a képmutatásnak!" Fölfedte családja előtt, hogy szeretője van; tájékoztatta őket rendszeres látogatásairól fizetett nőknél. Elárulta feleségének, hogy messzemenően nem ő lesz végrendeletének fő haszonélvezője, nem kap majd többet, mint azt a hetedrészt, ami neki az iszlám jog szerint jár. Aztán gyerekei ellen fordult, Attát gyenge tanulmányi előmenetele miatt szidta le — "Csaló! Csalóval lettem megátkozva!" — és miután lányát bujasággal vádolta meg, mert fedetlen arccal járkál a városban, ami minden rendes mohamedán lány részéről illetlenség, kiadta a parancsot: Huma azonnal fátyolozza el magát! Evés nélkül hagyta el az asztalt és mély álomba esett, mint aki sok nyomasztó dologtól szabadult meg, gyermekeit szédületben, feleségét könnyek között és a vacsoráját kihűlve hagyta a várakozó szolga figyelő tekintetől kísérve.

Másnap a pénzkölcsönző már reggel ötkor fölkelni, megmosakodni és imát mondani kényszerítette családját; attól fogva először életében naponta ötször imádkozott, és a felesége meg a gyermekei kénytelenek voltak hasonlóléppen cselekedni. Reggeli előtt Huma látta, hogy a szolgák apja irányítása mellett könyvekből máglyát építenek, majd meggyújtják. Csupán egy kötet maradt érintetlen, a Korán, azt Hasim selyemkelmébe burkolta és az előcsarnokban egy asztalra helyezte. Elrendelte, hoyg családja minden tagja naponta legalább két órán át részleteket olvasson ebből a könyvből. A mozilátogatásokat is betiltotta. És ha Attának fiú barátai érkeztek a házba, Humának vissza kellett vonulnia szobájába.

Eddigre a család valamiféle tágra nyílt szemű borzalom állapotába került, de még rosszabb is lett a soruk. Azon a délután egy remegő adós érkezett a házba, hogy bevallja, képtelen kifizetni az utolsó esedékes kamatrészletet, és elkövette azt a hibát, hogy egy kissé pökhendi módon emlékeztette Hasimot a Korán kitételeire az uzsora ellen. A pénzkölcsönző haragra gerjedvén, korbácsai nagy gyűjteményéből egy bikacsökkel nekitámadt a fickónak. Sajnos aznap még egy adós érkezett, hogy haladékért esedezzen, aztán látták a szerencsétlen flótást, hogyan menekül ki Hasim dolgozószobájából hatalmas vágási sebbel a karján, mert a pénzkölcsönző előbb tolvajnak nevezte, majd a falon függő harmincnyolc hajlott pengéjű kukri kések egyikével megpróbálta levágni a szerencsétlen jobb kezét. A családi illemkódex eme megsértése megrémítette Attát és Humát, sőt aznap este, amikor anyjuk megpróbálta lecsillapítani Hasimot, s az nyitott tenyérrel arcul ütötte az asszonyt, Atta anyja védelmére kelt, de apja őt is megütötte. "Mostantól — üvöltötte —, itt rend lesz!"

A pénzkölcsönző felsége hisztériás rohamot kapott, ami egész éjjel folytatódott, sőt a következő nap folyamán is, és ez annyira fölingerelte a férjét,, hogy miután a nő a szobájába menekült, magára zárta az ajtót és elkeseredett zokogásba fogott, a férfi válással fenyegette meg nejét. Huma erre elvesztette nyugalmát, nyíltan apja ellen támadt, bejelentette (azzal a független lélekkel, amelyet apja egykor bátorított benne), hogy nem fogja fátyollal fedni arcát; egyebektől eltekintve azért sem, mert rosszat tesz a szemnek. Ennek hallatán apja rögtön kitagadta, és egy hetet adott rá, hogy Huma összecsomagolja dolgait.

Negyedik napra a rettegés a ház levegőjében annyira sűrűvé vált, hogy nehéz volt benne mozogni. Végül Atta így szólt a döbbenettől megnémúlt húgához: "Nagyon mélyre süllyedünk, de én tudom, mit kell tenni."