Irodalmi Szemle, 1993
1993/3 - SALMAN RUSHDIE: A Próféta hajszála
A Próféta hajszála sohasem ismerte a félelmet, s még az Istentől sem fél. A lehető leggonoszabb fickóra van szükségem, a célnak csak az felel meg! Ekkor kigyulladt egy viharlámpa, és Hurna szembe találta magát egy ősz hajú óriással, akinek bal arcán egy csúf sebhely, egy arab "S" betű alakú forradás futott végig. A lánynak az a furcsa nosztalgiás érzése támadt, hogy egykori gyerekszobája rémképeinek egyikét látja, mert dadája mindig azzal előzte meg a gyermekek készülő engedetlenségét, hogy Humát és Attát azzal ijesztgette: "Csak ne fogadjatok szót, rátok küldöm Seikh Szint, a tolvajok tolvaját, hogy lopjon el benneteket!" Most pedig itt volt (ősz hajjal ugyan, de valóságosan sebhelyes arccal) maga a hírhedt bűnöző, és vajon hallucinál vagy valóban éppen most jelentette ki az öregember, hogy tekintettel a körülményekre, a feladatra egyedül ő maga alkalmas. Hurna igyekezett leküzdeni magában a nosztalgia manóit, közben felhívta az ijesztő önkéntes figyelmét arra, hogy csupán a legszélsőségesebb szükség és veszély küldhette őt kíséret nélkül ezekbe a vad utcákba. — Mivel nem engedhetünk meg magunknak egy utolsó percbeni meghátrálást — folytatta a lány —, elhatároztam, hogy mindent elmondok önnek, nem tartok meg magamnak semmiféle titkot. S ha, miután meghallgatott, még mindig kész vállalni a dolgot, mi megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy segítsük önt és gazdaggá is tegyük. Az öreg tolvaj vállat vont, bólintott, köpött egyet. Huma pedig nekikezdett történetének. Hat nappal azelőtt apja, Hasim, a gazdag pénzkölcsönző házában minden úgy ment, mint mindig is szokott. Regelinél az anyja szeretettel merte a khicsri kását a pénzkölcsönző tányérjára; a beszélgetés tele volt udvarias és egymással törődő kifejezésekkel — a család büszke volt jó modorára. Hasim szerette hangsúlyozni, hogy bár nem istenfélő ember, nagy súlyt helyez arra, hogy "tiszteletre méltón éljen a világban". Tóparti kastélyukban minden kívülállót egyforma külsőséggel és tisztelettel fogadtak, még azokat a szerencsétleneket is, akiket kölcsön formájában — Hasim hatalmas vagyonának apró töredékei érdekelték, amelyekre ő természetesen hetvenegy százalékos kamatot kért, részben, ahogy a khicsrit meregető feleségének mondta, "hogy megtanítsam ezeket az embereket a pénz értékére: hadd tanulják csak meg, és majd kigyógyulnak ebből az állandó köl- csönkérési mániából — láthatod hát, hogy ha terveim sikerülnek, felszámolom saját üzletemet!" A pénzkölcsönző és felesége úgy gondolták, hogy gyerekeikbe, Attába és Humába sikeresen beoltották a takarékosság, az őszinteség és a tökéletes viselkedés erényét, valamint a szellem egészséges függetlenségét. A reggelinek vége lett; a család tagjai sikeres napot kívántak egymásnak. De ennek a háznak, ennek a porcelán finomságú és alabástrom érzékenységű életnek az üvegszerű önelégültsége néhány órán belül szét fog esni, mégpedig a visszaállítódás minden reménye nélkül. A pénzkölcsönző előhívatta sikarássát, s éppen be akart szállni csónakjába, amikor ezüst csillanása vonta magára figyelmét, s észrevette, hogy a csónak és a kikötő partja között egy kis fiolát visz a víz. Ösztönösen kikapta a valamit a ragacsos vízből: egy remekművű ezüstfoglalatba beledolgozott színes üveghenger volt a tárgy, belsejében ezüst alapon egyetlen emberi hajszál látszott. Markába
