Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - KRÓNIKA
Prágai képtárakban "A magyarországi ünnepi alkalmakon korábban is énekeltek himnuszokat, illetve himnikus dalokat, ezeket azonban főleg a magyar katolikusok népénekei közül választották. Legismertebb korai himnikus énekünk, a gyönyörű, ma is gyakran elhangzó Boldogasszony Anyánk kezdetű Mária-ének.egy 1714. évi egyházi énekgyűjteményünk remeke. Ez a szöveg is súlyos országos gondokból, egy szorító történelmi helyzetben született, ebben is ott munkál a nemzeti bűntudat motívuma s a fohász, de azzal, hogy szorosan a Mária-kultúszhoz kapcsolódik, s hetedik strófájában ellenrefonuációs hangot üt meg, nem válhatott az egész nemzet — a katolikusok mellett protestánsok, zsidók, örmények, ateisták — himnuszává. Kölcsey szövege ugyanakkor nem kirekeszt, hanem egybeölel, integrál, Hymnusa fajra, nyelvre, vallásfelekezetre vagy hitre való tekintet nélkül a történelmi ország minden lakosára kérte az Úr áldását. A sok nemzetiségű, sok fajú ország minden embere együtt szenvedte a történelmi csapásokat, együtt kellett hát részesülniük a Teremtő kegyelméből. A Hymnust ilyen — hogy mai fogalommal szóljunk — állampolgári értelemben az ország minden lakosa vállalhatta; Kölcsey éveiben, a reformkor előtt és kezdetén még nem jelentkeztek a történelmi országnak nevet adó magyarság s a nemzetek és a nemzetiségek ellentétei. Bonyolult dallamáért Vörösmarty és Egressy Béni Szózata sem jöhetett számításba, az 1797- től énekelt osztrák császárhimnusz, a Colt er- halte Franz, den Kaiser pedig végképp nem, jóllehet Joseph Haydn megrendítően szép dallamot álmodott hozzá, s a kormányzat mindent elkövetett, hogy Magyarországon is elterjessze. Más szöveg kellett hát, s a szöveghez más muzsika. Kölcsey szövege és Erkel Ferenc dallama bizonyult rá alkalmasnak, miután a Nemzetiben 1844. július 2-án telt ház előtt a többi pályamű sorában elhangzott, s a szónak és a zenének ez a valóban szent, imádkozó szövetsége a megrendült hallgatóságot kiemelte a székeiből. A közönség fölállt, s e spontán mozdulatával, majd ovációival 'voksolt a Kölcsey és Erkel szellemi frigyéből született nemzeti himnusz mellett.- IL HIBAIGAZÍTÓ Turczel Lajos decemberi számunkban megjelent Komlós Aladár szlovákiai pályakezdése és későbbi irodalmi kapcsolatai című tanulmányában az 1283. oldalon sajnálatos elírás történt. Az ominózus szövegrész helyesen így hangzik: "...a csehszlovák hatóságok a népszámlálásoknál a zsidó nemzetiség kategóriáját is beállították...” A szerző és az olvasók szíves elnézését kérjük. Az ISz szerkesztősége
