Irodalmi Szemle, 1993

1993/2 - DOKUMENTUM - PALÁSTI LÁSZLÓ: „Maradok az, aki voltam...”

"Maradok az, aki voltam..."

telepítik.24 Július 4-én azonban újabb hírt kap: Wagner Ferenc pozsonyi magyar meghatalmazott közbelépéséreaz idős(ebb) kassai polgárokat — így Gömöry Jánosékat is — törlik az áttelepítendők listájáról. "Mi a maradás mellett döntöttünk

— írja ezzel kapcsolatban Szalatnainak —, habár fiunk túlnan van." Majd hozzáteszi: "...sokan megmozdultak érdekemben, sőt, kényszerítettek, hogy én is mozogjak. Ebben azt látom, hogy reám még itt szükség is van. Nem sokáig örülhetett azonban a hírnek, hogy maradhat. Egy hét sem telt el, s már újból a kietelepítés réme fenyegeti, mi több, a belügyi megbízotti hivatal — sürgősségi úton — még nagy nehezen visszanyert állampolgársági bizoxiyítványát is bevonta.26 Ez utóbbi nem a kassai helyi szervek kezdeményezésére történt, sőt azok helytelenítették az esetet, s csupán a felsőbb utasításnak engedelmeskedtek. Gömöry János újfent arra gondol: a felesége házára fájhat valakinek a foga, azért kell megszabadulni tőle. "Vajon micsoda befolyásos ember lehet az — kérdezi július 13-i levelében Sza- latnaitól —, aki erre eszközül magát a povereníket értsd: megbízottat, azaz minisztert

— T. L. megj. f's fel tudja használni. Mindenesetre érdekes ez az eset — teszi még hozzá —, az itteni állapotokra jellemző. "27

Szalatnai Rezső hagyatékának az MTA Kézirattárában levő részében még egy

— július 14-én keltezett — Kassán feladott levél található Gömöry Jánostól; a következőt már a Budapest melletti Sóskúton írta Szalatnamak 1947. október 14-én.2S Hogy írt-e még e két dátum között is pozsonyi barátjának, egyelőre nem tudni, életének alakulásáról, napjaink folyásáról azonban — egyéb források alapján — e két időpont között is viszonylag pontos képet alkothatunk. Imént említett, július 14-i leveléből például megtudhatjuk, hogy sorsának további alakulásával kapcsolatban aznapra várta a döntést: kitelepítik-e, avagy maradhat-e szeretett városában? Július 15-én Simái Bélától kapott anyagi gondjainak enyhítésére 5000 koronát, azzal, hogy a pénzt a Segélyalap utalta ki számára. Egyidejűleg arra kérte Simái Gömöry Jánost, hogy Budapestre érkezése után lépjen kapcsolatba Krammer Jenővel a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban, valamint Bióval, azaz Peéry Rezsővel. Ezért nem ártana, ha Szalatnai is írna nekik Gömöry János érdekében. "Csodálatos dolog — úja Simái doktor Szalatnainak —, az öreg tollával szeretne még bekapcsolódni a munkába. Mondanivalója van. És azt hiszem, hogy okos dolgokat mondhatna valóban."29

Keller Imre egyik, nemkülönben Szalatnai Rezsőnek küldött leveléből tudjuk, hogy egészen az utolsó pillanatig kérdéses volt, hogy Gömöry Jánosnak végül is távoznia kell-e Kassáról, vagy sem: "Amint hallom: hétfőn délelőtt egy bizottság szállt ki nála, hogi/ megállapítsa, mennyi vagyonra lesz szüksége. János kinevette őket, hivatkozván ama rendelkezésre, hogy ő minden körülmények között Kassán marad. De azért nyugtalan volt. Délután bement a magyar és a szlovák bizottságba, és mindkét helyen tudomására hozták, hogy komolyan ki fogják őt cserélni. 24 órát adtak neki a becsomagolásra. "30 Kettőjük vonatkozásában érdekességként megemlíthető, hogy a maradni kívánó Gömöry János szívesen felkmálta volna a helyét az áttelepítendők névsorában Kcller Imrének, aki abban nem szerepelt, ám — miként azt Szalatnamak írt levelei tanúsítják — készséggel ment volna.

Gömöry Jánost végül is 1947. július 19-én telepítették át Magyarországra, jóllehet ügyének — magyar barátain és tisztelőm kívül — olyan magas rangú szlovák pártfogói is akadtak, mint dr. Vladimír Cobrda evangélikus püspök, aki