Irodalmi Szemle, 1993

1993/2 - INTERJÚ BEKE GYÖRGGYEL: „Zárkózzon föl a nyugati kultúra hozzánk!”

a könyvem ellen. Elindult ellenem a hajsza. A Központi Bizottság indította el. Először megtiltották, hogy egyáltalán közöljenek. Ezt egy bizonyos idő után visszavonták, de parancs maradt, hogy rólam nem volt szabad Romániában semmi jót írni. Bírálni lehetett, dicsérni nem. 1984-től kezdve rólam egy jó sor a romániai irodalmi sajtóban nem jelenhetett meg. Visszavonták az irodalmi díjaimat. Az írószövetség díjra javasolt, a Központi Bizottság óvást emelt a díjazásom ellen. A zsűri tagjai tisztességes román írók, egyénileg kiálltak mellettem. Felhívtak, beszélgettünk, fel voltak háborodva, de ennyiben maradt. Soha nem kaptam meg azt a díjat. A következő évben Domokos Géza javasolta a bihari szociográfiámat, aminek az a címe:Itt egymásra találnak az emberek — egy prózai Ady-sor — a Központi Bizottság minden mdok nélkül meggátolta a díjazásomat. Már a román írók sem álltak mellém. Amikor román kollégáim úgy érezték, hogy őket is sértés éri, mert döntésüket megvétózták, akkor háborogtak, néhány író: Augustm Doinas és Mircea Dmescu mellettem szóltak. Ellenzéki íróknak számítottak. Az írószövetség akkori elnökénél mterveniáltak. Eredménytelenül. De 89 óta nincs egy olyan román író, aki ugyanúgy megértené a mi fájdalmunkat, mint ahogy Mocsáry megértette a románokét a múlt század végén. Valahol műidig felhangzik egy furcsa disszonáns román hang, amelyik elveszi az ember szája ízét.

Ezek a személyedet és műveidet ért támadások késztettek arra, hogy elindidjatok Romániából?

• Pontosan az történt, hogy nekem 84-ben jelent meg az utolsó szociográfiai kötetem. Első volt a Szilágysági hepehupa, a második Alsó-Fehér megyéről szólt, Nyomjelző rokonság címmel, a harmadik Beszterce-Naszód megyéről a Búvópatakok, negyedik a Boltívek teherbírása, e körül robbant ki a vita, ötödik Ahol egymásra találnak az emberek (Bihar), ez még megjelent, de a hatodik kötetet, amelyik a Bartók szülőföldjén címet viselte, bemutatva hat nép életét, eleve elsmkófálták. Különféle kifogásokkal, hazugságokkal megakadályozták a megjelenését. A kiadó azt mondta, sajnálom, nem tudom tovább vállalni a sorozatot, úgysem engedik megjelenni. Ez volt a sorozatom sorsa.

Ekkor megírtam mfarktusom regényét, mivel 1983-ban a díj körüli hercehurca és egy regényemnek A Haynal-ház kapujának visszavonása, az ellene zúdult sajtókampány nyomán infarktus tepert le. Történetét megírtam regényben. Félszeg regény, szeretném újraalkotni, nem lehetett megírni teljes őszinteséggel. Öt kéziratomat semmisítették meg. Köztük olyat, amelyik teljesen készen volt a nyomdában. Betiltották azt a regényemet is, amelyik most a Zrínyinél megjelent, egy vallomást a szülőfalumról, bánsági könyvemet, a Népi Egységről szóló sajtó történeti tanulmányomat.

Beláttam, hogy nincs tovább, ahogy betöltöttem a hatvanat, azonnal nyugdíjba küldtek, előzőleg is két éven át lényegében semmit sem közöltek tőlem. Bármit írtam, botrány lett belőle. A Hetet ugyanis meg akarták semmisíteni. 1983-ban leváltották a főszerkesztőt, Huszár Sándort és a helyettesét, Horváth Andort, aki most államtitkár Bukarestben, a harmadik személy én voltam, aki a halállistájukra került, de csak a két vezetőt küldték el, én nem voltam semmiféle