Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - SZARKA TAMÁS: A diófa - SZARKA TAMÁS: Gábor, már...
SZARKA TAMÁS A diófa a diófa mint a diófa az öregember mint az öregember a nagylányok mint a nagylányok a diófa mint az öregember az öregember mint a nagylányok a nagylányok mint a diófa az öregember mint n diófa a diófa mint a nagylányok s a nagylányok mint az öregember. Gábor, már... Gábor, már egy hete köd bámul be az ablakon, ilyen sunyi tél is ritkaság, honnan ez a savanyú türelmetlenség, mikor minden mozdulat mérgezett, mikor mindenhol piszkos a nyugalom, talán tévedek, ha Dél-Franciaországra gondolok, tér már nem választ el tőle, csak idő, hisz voltam ott, tévedek, ha a tengerre gondolok, a tenger — köd a sziklák — emberek a halak — kutyák a szigetek — ablakok nincs simogatás. Azt hiszem, így nézünk ki Gáborom: szeretnék Cannes-ban éjjel megfürödni, biztat a teám, s rumot keres az asztalon, s én a kanalamat benne áztatom.
