Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - STOFKO TAMÁS: Egy csésze tea története
STOFKO TAMÁS demonstrálhatjuk a másik felé, és fordítva. Mégis leggyakrabban a "mostmire- gondolsz" típusú formulákat alkalmazzuk, bár olykor a "szeretlek" mondatot is. A felületes szemlélő végtelenül szomorúnak és pesszimistának találhatja Sa- bato úr gondolatait. Aki viszont veszi magának a fáradságot, és komolyabban éli át ezeket a szavakat, megérezheti azt a bátorságot és tisztánlátást, ami igazmondásából táplálkozik. Nem hazudik, nem ámít, egyszerűen gondolkodásra kényszerít. Sabato úr gondolatait nyugodtan kibővíthetjük: azért tűnhet úgy, hogy alag- útban futunk egymás mellett, mert nem ismerjük egymást. Önmagmik alakítunk ki alagutakat, csapdákat, amelyekben élünk. E csapdákban bolyongva, a dolgok mellett futva, még arra sem jut időnk, hogy önmagunkat igazán megismerjük, nem a másikat... Hazugság lenne magányunk letagadása, melyet csak felvállalásával foszthatunk meg negatív, pesszimista előjelétől. L. Klímával mondhatjuk: "Každá myšlenka obsahuje v sobé svúj opak, logicky zde vyplývá: každá je tedy správná, vše je správné; jen krátkozrakost mluví o pravde a lži, o dobru a špatnú; opak všeho je pravda; to znamená: vše je Záŕ nekonečna, uniformní Záŕ. Svet jako Záŕ." (Minden gondolat önmagában hordozza az ellentettjét, logikusan következik tehát: mindegyik helyes; csak a rövidlátás beszél igazságról és hazugságról, jóról és rosszról; mindennek az ellentéte igaz, ami azt jelenti: minden a végtelen Fénye, egyöntetű Fény. A világ mint Fény.) Talán egyedül ez a Fény tehet képessé berniünket arra, hogy alagútjamk falát leromboljuk, és tisztán lássunk. A lehetőség, hogy ebben a Fényben élhessünk, mindenkinek megadatott. Igaz, bolond, aki azt hiszi, hogy másvalaki megcsinálja helyette az életét, mondja Hamvas. A személyes felelősség tudatosítása a mai korban már teljességgel elkerülhetetlen. Arra, hogy ebben a mindent átjáró Fényben élhessünk, egyedül a szeretet tesz képessé bennünket. Amikor Zsuzsának felolvastam ezt az írást, csak annyit mondott: "Feltaláltad a spanyolviaszt!" Kimentem az erkélyre, és a szemben lévő bérlakás falát néztem. A langyos nyárdélutáni szél az arcomba csapott. Azon gondolkodtam, vajon mit rontottam eí.
