Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - PERÚJÍTÁS - FÜLÖP ANTAL: Najdélandó cséli
PERÚJÍTÁS — Jöjjön csak. A mama a priccsen feküdt, lópokróccal letakarva, hanyatt feküdt, a pokróc alól kilátszott a haja meg a talpa. A papa meg, mint akiből kirántották a csontot, leroskadt a priccs elé, és megbilincselt kezét maga előtt tartva, mintha a falon túlról dalolna, rákezdte: Múlnsz délein múlsz Múri suhár pirámi Mír lalla tu mnndar Kamnkadé ha mószln Nnjdélnndó cséli Knmnn nldiász... — Elég lesz ebből, Rafay — mondta a civil, cigarettára gyújtva. — Fejezze be, aztán jöjjön, bemutatja nekünk, hogy csinálta... — Fontos ez? — kérdezte az öreg csendőr. — Úgy gondolom...most fontos ez? A civil ránézett, aztán a padlóra csapta a cigarettáját, rátaposott, és fejét csóválva kiment a szobából. — Gyerünk, Rafay! — mondta az öreg csendőr. A kapuban állva néztem a szemétdombok közt kanyargó autó után. Aztán elindultam lefelé a soron, mert a fiatal csendőrt az udvarban hagyták, míg a mamát el nem viszik. (1980) Egon Schielle: Fekete hajú nő 1914
