Irodalmi Szemle, 1993

1993/12 - LIBRESSZÓ

Libresszónk vendégei — Brogyányi Judit publicista, Fogarassy László történész és Duba Gyula író — a következő könyvekről mondják el véleményüket: Heda Kovályová: Saját bőrömön éreztem (Na vlastní kuli, Československý spisovatel, Praha 1992), Koncsol László: Diósförgepatony (Madách, 1991), Fülöp Antal: Piszkos ember (Nap - Kalligram, 1993).

Brogyányi Judit: A hetvennégy esztendős Fíeda Kovályová első férjét, Rudolf Margoliust, a külkereskedelmi miniszter egyik helyettesét 1952 januárjában letartóztatták, majd a Slánsky-per egyik vádlottjaként ugyanennek az évnek a végén kivégezték. A kivégzés előtt láthatta férjét, aki egy döbbenetes beszélgetésben arra kérte: „Higgyél a pernek, s ne rám gondolj, hanem Ivanra...” Ivan a fiuk volt, akit akkor már a pozsonyi rokonok neveltek. Heda meg szerette volna mutatni a halálba induló férjének a kisfiú arcképét, de a beszélgetésre felügyelő titkosrendőr ezt is megtiltotta.

Talán ez Heda Kovályová emlékei közül a legrettenetesebb. Pedig gyakran verte őt a sors: a prágai zsidó lányt természetesen koncentrációs táborba hurcolták a nácik, de onnan sikerült megszöknie. Alig tizenhat esztendős. Nem érti a történteket: Masaryk államában nőtt föl, s azt hitte, hogy az antiszemitizmus a múlté. A náci üldözések után az ötvenes évek elején arra kell rádöbbennie, hogy a faji uszítás az úgynevezett kommunista társadalmaktól sem idegen. Pedig mennyire hinni akart ez a fiatalasszony... Hallgatta a Szovjetunióból visszatért emigránsok elbeszéléseit, hogy arrafelé minden szép és jó, s csupán évek múltán tudta meg, hogy ezek az emberek milyen nyomorult körülmények között éltek, és félelemből hazudtak neki. Arra is büszke volt, hogy férjét egy sikeresen végrehajtott angliai tárgyalás után Gottwald meghívta a lakására. Aztán találkozott a tökrészeg köztársasági elnökkel, majd egész éjjel vizes kendővel borogatta a fejét. De hát ezek apróságok. Aztán azt hallotta, hogy az Izraelből hazatért Eduard Goldstücker eltűnt, s azt kérdezte a férjétől: „Rudolf, nem furcsa, hogy a letartóztatottak között mennyi a zsidó?” „Az isten szerelmére — válaszolt a férj —, a végén még azt hiszed, hogy a kommunisták antiszemiták. Micsoda képtelenség!...” A cáfolat, Margolius kétségbeesett önámítása, már-már tragikomikus, mint ahogyan az is, hogy Margoliust azzal a Slánskýval együtt ítélik el, akit dogmatikusnak, betegesen gyanakvónak, hatalomvágyónak tartott.

Heda Kovályovának szerencséje volt a szerencsétlenségben. Viszonylag hamar új, megértő és ugyancsak üldözött társra talált Pavel Kovály filozófus személyében. Aztán már a saját neve alatt is közreadhatta fordításait, Böll, Bellow