Irodalmi Szemle, 1993

1993/12 - M. CSEPÉCZ SZILVIA: Hangesszenciák

M.Csepécz Szilvia

értelmezések. Én most nem zsiványkodni akarok és információkat visszatartani, de verbálisán úgyis csak pontatlan tudok lenni. Ráadásul minden kérdésed arra irányul, hogy elemezzem a saját munkámat, és én erre képtelen vagyok.

— Engem nem is az „alkotás technikája", hanem az a gondolati világ izgat, amelyből ezek a zenék megszületnek. És az már te vagy, a személyiséged, szóval egy hitből, játékból, zajokból és csöndekből álló mögöttes dolog.

— Erről hadd ne beszéljek, egyrészt, mert ezzel magam sem vagyok tisztában, másrészt pedig fenntartom, hogy arról, ami én vagyok, a zeném mondhatja a legtöbbet. Azt hiszem, ez az egésznek az üzenete. A dolgok nem a hitből születnek, hanem egy emberből. Nyilván motiválja őt valami, de ez nem egy tudatos folyamat. Persze azért biztos, hogy egy Yehudi Menuhinnak a fején, aki hétévesen úgy hegedül, mint egy angyal, anélkül, hogy tudna róla, a Jóisten azért rajta tartja a kezét. És azt hiszem, itt tényleg befejezhetnénk a beszélgetést. Előtted mindig csak a cikk lebeg...

— Ezt miért mondod ?

— Mert ugyanarra nagyon sokszor rákérdeztél.

— Talán szerettem volna választ kapni... Most min dolgozol ?

— Bevezették a gázt a faluba, ahol lakom, és mert a feleségem terhes, szeretném rendbe tenni az egész fűtési rendszert még a szezon beállta előtt. Egyébként pedig szeretnék kussolni. Mindig ez a nagy tervem, mert van egy nagyon fontos dolog: hogyha nem hagysz magadnak csöndet, vagy időt a hallgatásra, akkor nagyon könnyen előfordulhat — és ez nem csak a zenésznél nagy csapda —, hogy egyszer- csak egy korábbi önmagadat reprodukálod, melyet esetleg már rég meghaladtál, és így a jelen életedről, saját magadról lemaradsz. Azt ugyan nem tudom, lesz-e elegendő bátorságom hozzá, hogy beiktassak egy szünetet, de az biztos, hogy kell a csönd, amibe belehallgathatsz. Túl zajos minden, és itt van, ugye, ez a gázkérdés...

— Köszönöm a beszélgetést.