Irodalmi Szemle, 1993
1993/2 - PERÚJÍTÁS - GRENDEL LAJOS: Megkésett reflexiók II.
PERÚJÍTÁS A munkások viszont arra gyanakodnak, hogy büntetésből küldték közéjük, biztos volt valami balhéja. Végül is este, a tűz mellett, az ügyvéd megnyílik az egyik munkás előtt. "Nem tudom, mcgért-c, öreg, de... Maguk között talán más lesz..." Ez az egy mondat elégséges ahhoz, hogy megértsük, az a társadalmi közeg és életmód, amelyben eddig élt, elvesztette értékét az ügyvéd számára. Az ügyvéd egy tisztább, erkölcsileg magasabbrendű közösséget keres. "Lelkűkben talán egy villanásnyira felébredt az egyszeri és megismételhetetlen ősközösség ösztöne. Senkinek sem akaródzott hazamenni, pedig karácsony éjjele volt." Nyomatékos írói motívum, hogy a történet időpontját az író a szentestére helyezi, a szeretet ünnepére. Aki ilyenkor is távol marad otthonától, nemcsak a társadalomban, hanem a családban is számkivetett lehet. A Kedvező pillanat című novellának ugyancsak az utolsó mondataiból derül ki, hogy miközben a szerző a történetet látszólag egy egészen más síkon futtatja, igazából egész idő alatt arról beszél, hogy egy asszony halálától kutyául szenved mind a fia, mind a fiú mostohaapja. Gergő bácsi, a mostohaapa, nem egy, a főnökének kiszolgáltatott szadista vadállat, hanem az a férfi, aki még mindig nem törődött bele felesége halálába. "El köll menned innen, kölök. Ha csak rád nézek, rá gondolok. Es ha rá gondolok, muszáj, hogy megverjelek. Es én mindig rá gondolok. Arra a kurva anyádra, aki idehozott, aztán engem is, téged is ittluigyott. így nem bírok élni, kölök. Muszáj innen clmenned, kölök..." A Kedvező pillanat a kötet legösszetettebb novellája, lélektanilag a legbonyolultabb és legárnyaltabb, a magyar irodalomnak klasszikus értékű darabja. Figyelmet érdemel az a mód, ahogy az író az emberi lélek rezdüléseit tárgyi- asítja. Elveti a pszichologizálást, a történetek lélektani motiválását teljes egészében a történet fordulataiba vagy a novella szerkezetébe kódolja, esetleg a szereplők első látásra érthetetlennek vagy véletlennek tetsző elszólásába. A Kedvező pillanat Gergő bácsija rendszeresen püföli mostohafiát, de amikor a novella végén vallomást tesz, majd elalszik, a gyerek betakarja őt. Ez az egyetlen mondat — Betakartam — elég annak a kettejük közötti bonyolult viszoiiynak és tragikus kapcsolatnak a megelevenítésére, amelyben a fiú részvétet és sajnálatot is érez az őt mindennap megalázó mostohaapja fájdalma iránt. És most néhány mondatot Fülöp Antal jellemábrázoló tehetségéről. Nagyon kevés az olyan író, aki egyetlen villanással ábrázolni képes egy teljes jellemet vagy a jellemet formáló tudatalatti erőket. A Najdélandó cséli asszonygyilkos cigánya előbb elmenekül, majd önként feladja magát a rendőröknek. "A csendőr rávágta a vaskarikát, és amikor már a csuklóján volt a bilincs, mind a négyen ráugrottak, lefogták, és a fiatal csendőr ráhúzott egyet a gumibottal." A novellának ez a pontja, ahol a gyilkos egy pillanatra morálisan fölébe kerekedik a jogot és a társadalmi igazságosságot képviselő hatóságnak. Rafay gyilkos, de bátor, a csendőrök a jog és az igazság szellemében járnak el, de gyávák. Csak akkor mernek nekiugrani a cigánynak, amikor az már ártalmatlan. Ez a jelenet igen mély szimbóluma értékrendünk ambivalenciájának és viszonylagosságának. Fülöp Antal novel- lisztikáját az emeli a szokványos realista történetek fölé, hogy a morális értékek és a lélekben zajló folyamatok többértelműségére hívja fel a figyelmünket. Novelláinak jelentéstartománya annyira szövevényes és ellentmondásoktól feszített, amennyire csak azt a realista formaépítkezés megengedi.
