Irodalmi Szemle, 1993

1993/11 - NYELV ÉS LÉLEK - ŠTEFAN JANŠÁK: Régi falvak - új nevek

Nyelv és lélek

ugyanazon város mellett Megyered (a török hódoltság idején elpusztult), Megyer (Palárikovo), Zemianska Kéri (Nemeskürt, Zemianske Sady pri Šintave), Mostová Kert (Hidaskürt, Mostová pri Galante) és Farkašín (Farkashida, Vlčkovee), valószínűleg a Nyék törzsbeliek településhelye. Magyar törzs vigyázta a mai Modrankán át vezető utat is, hiszen eredetileg ezt a falut is Megyernek nevezték.

A felsorolt falunevek, amelyek a történelmi földrajz és helyrajz értékes dokumentumai voltak, egyszer s mindenkorra eltűntek. Nagy veszteség ez a tudomány számára, mivel a magyar törzsek letelepedése a Bizáncot a Nagy-Morva Fejedelemséggel összekötő út mentén történelmünk legérdekesebb, s írott emlékekben igencsak szegény korszakát világítja meg.

Nem tudom, mi lehetett a célja a helységnevek eltüntetésének. De még szerencse, hogy ezt a reformot is rendkívül következetlenül és hiányosan hajtották végre. A Garam és az Ipoly völgyében továbbra is fönnmaradt a magyar Keszi törzs emlékét őrző Hronské Kosihy nad Iplom csakúgy, mint Poľný Kesov Komjaticétől délre. És a székelyeket meg a besenyőket sem töröltük ki történelmi helyrajzunkból: Dvory nad Žitavou mellett meghagytuk Bešeňov, Veiké Kostofany mellett Pečeňady, Malacky mellett pedig Sekule nevét.

A magyarok és a franciák toleránsabbak

A magyarokat például a legkevésbé sem sérti, hogy királyaik Duna fölött magasodó egykori székhelyének neve Visegrád (Vyšehrad), s az sem, hogy van Csongrád (Čorny grad Čierny hrad) és Nógrád (Novohrad) nevű megyéjük.

Hasonlóképpen elnézőek Franciaországban is. Bretagne és Normandia valósággal hemzseg az ősi, még kelta eredetű helységnevektől, amelyek egy született francia számára nemcsak fülsértőek, hanem nyelvtörők is.

Hogy önszántunkból a régi helyrajz- és helynévkutatás védelmezőivé szegődtünk, nemcsak a történelmi földrajz érdekében történik, hanem állampolgárunk pallérozásának érdekében is. Ha ugyanis szülőfalujának neve, szülőföldjének földrajzi nevei révén ismeri meg a régmúlt eseményeit, egy életre megjegyzi őket, ellentétben azzal, amit könyvből magolt be, s így egykettőre kihullik az emlékezetéből.

F.Kováts Piroska fordítása