Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - PERÚJÍTÁS - KENDI MÁRIA: Versek
Versek Bíbor Ferke csupa sár — rá fagyott a sár. Nagy fekete gumicsizmás gólya bácsi táncol a parton, a békák a tavirózsákról figyelik. Havasi rózsa fenn a nap. Retten szállunk a hintában, felhőkarikák torkában megakad a fűfalat. Égre fagyva madarak és halak. Szavak hómáglyáján, hó-mágiájában duruzsoljon a fa-lélek. Aki élve teremtetett, íme, itt hagy minket: felölt vén főnix-szárnyait; árnyait. No de drága házinéni: megfagytak a madarai. Az a begyes épp most hűl ki. Megállj apád elfenekel! Kinyithatja tetemüket, törheti szét a kalickát. Bálvány-kori szentségkeret — idézem a leveledet: aki ránk tör, megemleget... Üreges csontjukba beköltöznek a pilóták. Megtöretnek mind a szentek. Ahogy illik., meggebednek. Közelről nézem, bombajó Felszirénáz egy SEJHAJÓ. (Ne verjetek nagyon agyon.) A versek alászállnak —
