Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - DÉNES GYÖRGY: Versek
A túlsó part felé Csüggedt lélekkel, hetvenévesen milyen keservek, várnáig Istenem? Végtelen pusztáig sötét fenyveseki kobalt kéf^vagy tarjagos egek? ^\(ézem a túCnan aCvó dombokat, fci tudja, milyen (áthatár fogad? Micsoda Bércek: merednek. körém, ha átmegyek a túlsó partra én? ‘Töprengve érek, egyre közelebb a rejtett úthoz, mely áCtaívezet az örökjét be, vagy talán tovább, hol ősburkában lüktet a világ. Arc ‘J{ol láttam én az arcát, Istenem, ezt a dúlt arcot, ezt a nagyszerű kpkpponyát, mely mesterére vall, ki összetörte benne a derűt, és szenvedélyen túli lényegét hagyta csakj halál előtti kínját, mely ott lapul a ferde száj kemény szögében, a szem megzápult sötét ívén, és szinte észrevétlenül munkál, a felhámot általszőve titokzatos arabeszkjeivel, gyúrva fonákját, amely ott belüt kaotikus izzásban összeáll véges renddé, megtörve sejtjei rugalmas osztódását, dübörgő agyában megformálva a halált.
