Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - CSELÉNYI LÁSZLÓ: Elvetélt szivárvány
Elvetélt szivárvány 1/4 kilencvenkilenc kémény csipke-csecs éber katód az indulat nem az én gondom vonszolta gyávaságát kisvárosok dühében itt ülök e kéjben s ontom hegyek homorú pillái csarnok gáz palota nem mentem el csak megnéztem csupán abrosz ég abszolút pántlika megyek haza minél előbb szeretnék már 6 meg csak állt ott mint a lésza zsilipéi csapostul nyitva odahaza lenni hogyha szárnyam volna abszurd óceán acél falomb a nyomorúság örök tárlatát s ömlik az érc az átok kivájt gerinc bárgyú vasa képtelenül feszül a húrja s huszonkétéves fejjel eljutott kánaánig a képzelet fekete kútja várurak bárkisasszonyok e nagyság záloga kinyitottam a mocsok ráncai acetilén köd tankhideg combok mindjárt odahaza lennék úgy repülnék függönyök-rágta kéve-körte zúdul rajtam keresztül benned a honvágy szörnyűség az tudja csak aki agyag-ének agyag-kerevet a mocsok rácsai a vak szemét
