Irodalmi Szemle, 1992
1992/9 - MONOSZLÓY DEZSŐ: A szétgurult golyók története
MONOSZLÓY DEZSŐ A szétgurult golyók története A felvillanó fényességet, ami az éjszakát megszakította, látta a halász, talán a halak is. Csend volt, csak a víz tükre csattogott a hálóba tévedt angolnák riadt ficánkolásától. Egy legény a csillagok között húzódó vörösesfehér vonal felé bámult, s persze hogy azt végül hol nyelte el a sötétség, pontosan senki sem tudta, még a határ két oldalára kivezényelt maláji és sziámi katonaság sem, így azután két napba telt, mire a helyszín a sikeres felderítő alakulat szeme elé tárulhatott. A szerencsétlenség közvetlen közelében táborozó maláji század például csak azért nem indult útnak, mert egy szumátrai vénasszony, aki unokáinál volt látogatóban, úgy tájékoztatta őket, hogy az a bizonyos tüzes gömb, ő biztosan tudja, az éneklő majmok dzsungelére szakadt, az pedig thailandi felségterület. A repülőgéproncs és a szerteszórt, vadállatoktól is megcsonkított hullák közelébe először egészen véletlenül egy orvvadászokat üldöző sziámi különítmény érkezett. Erősítést kértek, de a helikoptereken odaszállított rendőrök és szakemberek a sűrű erdőséggel borított hegyhajlattól csak félmérföldnyi távolságban tudtak leszállni. A hegyre ömlő monszuneső sem könnyítette az expedíció munkáját. A szétrocsolt hullák személyazonosságának megállapítása is sok gondot okozott. Főként két egymástól igen messzire gurult fejjel nem tudtak mit kezdeni. Kinek jutott volna eszébe feltételezni, hogy viselőik a repülőgépben egymás mellett ültek, azt pedig végképp nem tudhatták, hogy a többórás repülés alatt az alábbi párbeszéd cikázott köztük. A thailandi szakaszvezető, inkább csak á maga eligazítására, a férfifej mellé X jelzésű cédulát, a női fej mellé meg Y jelzésűt helyezett. A beszálláskor X nyomult előre, mögötte útmutató szándékkal egy thaiföldi stewardess, s csak azután Y, aki túlméretezett kézipoggyászt cipelt, amelyet alig lehetett a csomagtartóba préselni. Nagy nehezen mégis sikerült helyet foglalniuk, bár nem az ablak mellett, pedig oda szerettek volna kerülni. Mindketten bosszankodtak. A gép a magasba emelkedett. Egyet- kettőt rázkódott, s a felhők fölé kerülve, amelyek vastagon borították az eget, már merev szárnyakkal haladt előre. Nem szeretek repülni, morogta X.
