Irodalmi Szemle, 1992

1992/8 - A Madách Imre-irodalmi díj 1991-ben

KRÓNIKA

______________________________________________________________________

f

ölötti modern kultúra látomása, a szárnyaló emberi és művészi szabadság, a gazdag képiség s mindenekelőtt a szeretet, a harmónia, a megértés.

Summa summárum: Kulcsár Ferenc és Koncsol László személyében olyan íróink, alkotóink kapják az idén a Madách-díjat, akik azt valóban megérdemlik. Nekem pedig ezek után nincs más tennivalóm, mint őszintén örülni ennek a ténynek, s a díjazottaknak gratulálni.

Turczel Lajos szakjelentése Kulcsár Ferenc: Az idő hallgatása című verskötetéről

A mai csehszlovákiai magyar líra élmezőnyébe tartozó Kulcsár Ferenc pályája már közel negyedszázadot ölel fel.

Kulcsár a hatvanas évek második felében fellépő, neoavantgardizmustól ihletett nemzedéki csoport egyik hangadó tagja. 1970-ben megjelent bemutatkozó antológiájuk (Egyszemű éjszaka) hatalmas vitát váltott ki, es ebbe a vitába ő olyan verssel kapcsolódott be (Nyílt levél Szalatnai Rezsőhöz), amely 1945 utáni lírafejlődésünk útján emlékezetes dokumentumnak számít. Ez mondható el mostani kötete címadó verséről is, amely szintén az említett nagy vita hullámverésében született, és a nemzedék akkori feldúsult nepavantgardizmusát merész költői képekkel példázta ( megőszült kavicsok nyomják a hátgerincet”, „zokogó félelmében hallgatja ketyegő szemét’). Tudni kell azt, hogy ez a provokáló hangú es szemléletű neovantgardizmus nálunk a rendszerrel való szembeszállás fó eszköze, adekvát költői módja volt.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a nemzedéki csoport húzó egyemsegei (Kulcsár, Tóth László, Varga Imre) több alkotói metamorfózison estek át, es jelentős mértékben klasszicizálódtak. Kulcsár egyik újulási és egyben klasszicizálódási metamorfózisa a Nagy László által kezdeményezett s a népköltészetből is merítő költészeti nyelvújítás asszimilálása, saját egyéniségéhez való idomítása volt. Ennek hatására költői nyelve erőteljesen felgazdagodott, s a hajlékonysága oly mértékben nőtt, hogy ezt az adottságot a költő „kollektivizálni” is tudta oly módon, hogy egy időben a nyelvi ötleteiből, játékaiból bemutató lajstromokat állított össze és közölt a

sajtóban. .

Kulcsár költői fejlődésében kezdettől hangsúlyos jelenlete volt a rapszodikus kifejezésmódnak. Ez az erősödő hajlama a nyolcvanas években megtalálta a hozzá illő formát: a nagyverset, poémát. Ebben a tagas es nyitott formában azóta tucatnyi hatalmas rapszódiája született, koztuk olyanok is, melyekben mai világunk iszonyú fenyegetettségeivel, az atom- és ökológiai veszéllyel viaskodik. Néhány ilyen poémában mintegy alkoto