Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - CSEHY ZOLTÁN: razzia; (lungarno Torrigiani); az elnapolt vérszerződés
CSEHY ZOLTÁN razzia mint Isten utolsó vétkünk leltári számát betéve tudja a fuvardíjat követelő gólyák csipás kis szólamait nini az udvar fölött már virradva virrad s az eget az istenadta eget elözönlik a tesmeleg selyempelenkák (lungarno Torrigiani) Pici Francesccinak és Beppe Scogllo barátomnak ó zászlók vásznai vessétek porba színeiteket fonódjatok egymásba mint nyughatatlan indák benőve a perc ágyékát ó kvarc ragyogású parányi szív kínból sarjadt elvtársi klimax mivégre enyészik tűzben lángmorajlásban örökké rücskösen a poézis mi vég re pereg a dob nemző ártatlanságát mivégre visszhangozza a szó nyomorék vagyok prométbeuszi májjal mellembe süppesztve saskörmeit a merészség szántja érdesre undorító húsom
/
