Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - PAVEL VILIKOVSKÝ: Az élet örökzöld hátaslova
PAVEL VILIKOVSKÝ a naturális módszer az 1. igazi csehszlovák akiknek feladata a vadászállomány fenntartása a környéken, télre csinos etetőt állítottak fel számunkra... Ma már azok az idők szinte idillinek tűnnek fel az emlékezetemben. Szaknyelven ezt úgy mondják: az emlékezés optimizmusa, és ez az egyetlen optimizmus, amelynek a magunkfajta halandó gátlástalanul átadhatja magát. Akkor azonban, ha egészen nyíltan akarnék beszélni... de beszéljek-e, látom, hogy a gyors elhatározás nem tartozik az erős oldalai közé... nos, hogy egészen nyíltan beszéljek, semmi okom nem volt az optimizmusra. Amikor sorra kipróbáltam (sikertelenül) minden módszert, megértettem, hogy utolsó mentsváram, a szabadsághoz vezető egérút a naturális, azaz természetes módszer. Egészen tudatosan és öntudatosan elhatároztam, hogy apa leszek, remélve, hogy amikor eljön az ideje, Lluska, ahogy őt már akkor neveztem, a magzattal együtt akarva-akaratlan kilöki magából elsődleges nemi jelemet is. Ma a tudatos családtervezésre való nevelés a tananyag része a középiskolában, de annak idején ez a lépés sok bátorságot és lelki önállóságból és lelki önállóságot követelt tőlem. Beismerem, szívem titkos sarkában egy kicsit arra is számítottam, hogy az egységes csehszlovák nemzetről szóló hivatalos doktrínához való kézzelfogható hozzájárulásom, az első igazi csehszlovák polgár létrehozása nem marad a kormány részéről méltányolás nélkül. Amikor azonban a jövevényt kilenc hónap múltán közelebbről szemügyre vettem, ezt a gondolatot kivertem a fejemből. A kimerült pásztorlánynak csomót kötötem a köldökzsinórjára, hogy ne felejtsen el, s elindultam lefelé a meredek ösvényen a hatalmas faóriások közt — ismét egyedül..., egyedül..., egyes-egyedül... De hagyjuk ezt. Utálom az olcsó érzelgősséget. A magunkfajta halandó legyen kész egy magasabb eszme nevében bármikor feláldozni az egyszerű emberi boldogságot, legrosszabb esetben akár a sajátját is. Magasabb eszme, vagy ahogy én szeretem mondani: idea, végül is nincs olyan sok. Személy szerint nekem leginkább a szbadságharc nőtt a szívemhez. A szabadság önmagában véve, hogy úgy mondjam, tiszta állapotban, valójában nem is létezik, de a szabadságharc, már csak azért is
