Irodalmi Szemle, 1992

1992/8 - KONCSOL LÁSZLÓ: Szerzetes, tanár, forradalmár

KONCSOL LÁSZLÓ

Tudományosságát művei hirdetik, lángoló honszeretetét e füzetecske bizonyítja (ti. A tervezett Napló, K. L. megj.), számtalan ismerősei és barátai az igaz becsületesség(ű) és tántoríthatatlan jellemű embert tisztelték benne. Nagy volt mint író, nagy mint szónok, nagy mint pap, nagy mint hazafi! Büszke érzettel tekintettünk reá, a szerzetünk egén sokáig ragyogó, de immár elhalványult tüneményre, ki azonban létének maradandó nyomait hagyta közöttünk. A Vasárnapi Újság (1870. 17. sz.), mely arcképét is közölte, teljes jogosultsággal írhatta tehát: »Méltó\ hogy az ország ismerje e férfiú szelíd s nemes arcvonásait (...) Benne azon papok egyikét szemléljük, kik hazafiak egyszersmind, s az egyházíasságot a haza szeretetével és szolgálatával egyeztetni tudják:.- Rendünknek — a főváros által negylelkűen adományozott — köztemetői sírboltjában e néhány szó: »Piry Cirjék sz. febr. r. áldozár és kiérdemesült tartományi főnök, + 71 éves korában, 1880. okt. 6-án « — jelzi azon helyet, hol halhatatlan érdemeket szerzett lelkének hüvelye a föltámadás pillanatát várja.

Nyugodjál! jó és szerető Atyánk! Mi, kik ismertünk és jó szívednek mindig víg sugaraiban sütkéreztünk, töretlen buzgalommal iparkodan- dunk nyomdokaidba lépni. Szellemed köztünk fog élni, hogy netán lankadó erőnket az Isten és haza iránti szeretetben edzve nemcsak munkádnak, hanem boldogságodnak részesei is lehessünk. Budapest, 1881. július 14-én. S. M. "

Az életrajz ugyan pontos, de egy lényeges mozzanatról hallgat. Szinnyei József írja (Magyar írók élete és munkái, Bpest 1905, X. kötet, 1196-98. hasáb) Piry-életrajzában, hogy szerzőnk „Különös érdemet szerzett magának Batthyány Lajos gr. 1848-1849. miniszterelnök hamvainak megőrzése által”, bár a részletekre lexikonszerzőnk sem tér ki. Azokat végül is a Vasárnapi Újság fönt említett 1870-es évfolyamának 17. számából, az ott megjelent Piry-méltatásból tudjuk meg. Az életrajzírója, -á-r- (talán Csapiár Benedek) fedi föl a következőket: „1849. október 6-ról 7-kére forduló éjjel, éjfél előtt alig félórával, mély csendben nyílt meg a ferenciek zárdájának kapuja (Pesten, a mai Kossuth Lajos u. és Károlyi Mihály u. sarkán álló épületben, K. L. megj.), s egy letakart koporsót óvatos vigyázattal szállították be. A ház akkori főnöke, a nemes szívéért, emelkedett leikéért s ismeretes jótékonyságáért köztiszteletben álló Dank Agáp (ki most Rómában lakik) — a ház egypár legidősb szerzetesével, csak maguk vették át a koporsót, melynek nyilvános eltemetését a lesújtott szívű család akkor nem eszközölhette;• csak ők ismerték e koporsó titkát; Magyarország törvénytelen ítélettel megölt miniszterelnöke, Batthyány Lajos nyugodott abban, magas homloka, törhetlen szíve golyótól átfúrva, nyakerei önmagától fölmetszve — hogy a meggyalázó kötelet kikerülhesse. A ház titka e kevés hívek által feltétlenül megőriztetett s halandó azt tőlök meg nem tudta, a befelé fordított kő három betűje pedig senkinek el nem beszélte a titkot, melyet mindig csak a szerzetház legmegbízhatóbb tagjai ismertek. Mikor Piry Cirjék a pesti szerzetházba jött, szintén