Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - KONCSOL LÁSZLÓ: Szerzetes, tanár, forradalmár
KONCSOL LÁSZLÓ emlékem róla. Másik forrásomul vagy két évvel korábban Ipolyi Arnold Csallóközi úti-képek c. Színes beszámolója szolgált a Vasárnapi Újság 1858-as évfolyamából. Humán tudományosságunk múlt századi óriása, Ipolyi, szentantali (bacsfai) látogatásáról is számot ad, s elmondja, hogy a csallóközi falucska ferences zárdájában szerzőnkkel is értekezett. Ipolyi említi, mennyire fölvillanyozta a kis, eldugott klastrom könyvtárának gazdagsága, s így folytatja: „Még inkább meglepett ezen atyák egyikének, ki mint tanár előbb a bölcsészet és klasszikái nyelvek tanításával foglalkozott, az összes régibb és újabb bölcsészi és klasszikái, különösen hellén irodalmat a legjobb példányokban tartalmazó, oly teljes könyvtára, hogy bármily szakiskolának is díszére válnék. A zárda egykori elöljárójának, az általa felfedezett s az akadémiának ajándékozott Piry-hártyáról is ismeretes, Piry atyának nagy köszönettel tartozunk azon tárgyavatott utasításért, mellyel bennünket csallóközi kirándulásunkban tájékozott.” Ipolyi még elejt néhány érdekes megjegyzést az akkori Bacsfáról, azt írja például, hogy a rendházat éppen csak négy szerzetes lakta, s hogy kolostori iskolájukban a környező falvak gyermekeit is tanították. „Mire hajnalban tovább rándultunk, kellemesen hatott ránk az úton előtalált s mindenfelől a kis falukból összesereglő iskolás gyermekek csoportja, amint könyves tarisznyáikkal a zárda felé sietve nyájasan köszöntének”, jelenti nekünk Ipolyi a mély időből az élet apró képeit. Nyilvánvaló, hogy a mai bacsfiak szépszüleit Piry Cirjék atya is tanította két esztendőn át: 1852-54-ben kellett itt magát meghúznia. Nem önszántából került ide korábbi állomáshelyéről, Érsekújvárból, és később is szerzetesi kötelessége szólította más városok nagyobb, népesebb és fontosabb rendházaiba. Ezt azonban már egyéb forrásaink árulják el nekünk, elsősorban és mindenekelőtt az az életrajz, amelyet Strasser Marcián ferences áldozár, szentrókusi (Rókus kórházbeli) segédlelkész írt Budapesten 1881. július 14-én, valószínűleg a Napló tervezett kiadása elé, s amely így hangzik: „Piry Cirjék 1810. ápr. 15-én született Püspökiben, Vas megyében. Születési helyéről ő maga ekként nyilatkozik: *Megjegyzem e falu felől, hogy ott se papp, se templom, se mester, se iskola, se úr, se koldús, se német, se szláv, se cigány, se zsidó, se semmiféle pogány nem volt.- Az elemi osztályokat Szenttamáson, Vasvárott és Körmenden végezte, honnét a kőszegi gimnázium 2-ik osztályába vétetett föl. A 6-ik osztályt bevégezvén, saját szavai szerint »benső vonzalmát követve-, 1826-ban Sz. Ferenc szerzetébe lépett. Bölcsészeti és istenészeti (teológiai, K. L. megj.) tanulmányait bevégezvén, 1833■ ápr. 16-ikán áldozárrá szenteltetett. Szónoki pályáját Boldogasszonyban kezdte, honnét csakhamar Komáromba tétetett át; egy évig pedig az istenészet tanára volt Esztergomban. 1837—1840-ig a székesfehérvári püspöki székesegyházban volt szónok. E helyen tartotta azon gyönyörű böjti sz. beszédeket, melyeket későbben kiadni szándékozom. Ezután egy évig Veszprémben és ugyaneddig Esztergomban működött mint hitszónok. 1842-ben megnyittatván az
