Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - KULCSÁR FERENC: Igen; Pecsét; Képzelet; Tűhegy; Lyuk; Tátongás
KULCSÁR FERENC Az Irodalmi Szemle szerkesztősége tisztelettel és barátsággal köszönti a Madách-díjas Kulcsár Ferencet, a költőt és az ISz volt szerkesztőjét. CSzerk.) Igen Meggörbült háttal, leragadt szemmel írni — a sírig. Igen, mint az embrió a méhben: várva csuromvérben a csodálkozó beszéd Istenhez hatoló örömét Pecsét Úgy mered ki belőlem az írás, mint ezeréves platánfa, szelíden s úgy, amiként Jób torkán a sírás. Tudod, Uram, miért. Úgy legyen. Képzelet A Befogadó, a Szerető, az Ölelő, a Tűrő, akit megélsz s akinek forrása megérinti cserepes ajkadat, mit is akar veled? Ó, a képzelet megrendítő, édes terhei véresen és forrón kötődnek a léthez, mint lebegő magzat az anyaméhhez.
/
