Irodalmi Szemle, 1992

1992/7 - ZALABAI ZSIGMOND: Sancho Panza szomorú

Sancho Panza szomorú miközben kisemberek és írástudók képzelt (vagy valós) párbeszédfoszlá­nyai, a„söntés időtlen szaga” a „Regény" a „valóság”, a „tények ideiglenes­sége” a dolgok néven nevezhetősége, a „hűtlenség”, a „félelem” fogalmai kavarognak fejük felett a „lustafényben”. Értünk haragszik nem ellenünk — kell-e hangsúlyoznom — Barak László; közösségi feladattudatából fakad kritikus szemléletmódja, iróniája, amellyel — láthattuk már a Szárnyak-b&n a „Hivatal” vagy annak egyéb, a verseiben gyakran felbukkanó képi megfelelői: a „katedrális”, az „emlék­mű”, a „barokk székesegyházak”, a „templom”, a „szobor", az „istenek szbásmintái” ellen lázad, melyek sűrűn népesítik be, hogy találó szavával éljek, „Ortodoxia” tereit. Ironikus szemlélete a Vízbe fúlt plakátok-ban — a hosszúversek már említett fogyatékosságai miatt — nem nyilvánult meg olyan éllel, mint a Szelíd pamfletban; harmadik kötetétől kezdve azonban a kemény társadalomkritika egyik legmeggyőzőbb, etikailag szilárdan meg­alapozott bizonyítékát kell méltányolnunk benne. Olyan verseknek a sorát, mint pl. A Megfigyelés kinagyított részlete, az A juhásznak jól megy dolga kezdetű népdal motívumait visszájára fordító „bégető időben” fogant kis remeklést( Egy népdalom), a már említett két Sancho-verset, a Túl minden mulatságon és imán pontos és szigorú realizmusát („Konfetti száll és rózsaillat... (...)Fát ültetsz,/zászlórudakat./Mégsem teremnek az ünne­pek”). Ebbe a gondolatba sorolhatjuk Az iskola és az életet, a Szelíd pamfletet, a Játék az időért szobormotívumra reagáló fintorait, az Epilógust. Nem minden esetben képviselik persze ezek a versek tiszta formában az iróniát; a szövegek feszültsége a legtöbbször abból fakad, hogy az ironikus és az elégikus magatartás sajátosan keresztezi bennük egymást, vagy pedig hogy — az intertextualitás alapján — az azonos tematikájú versek között jön létre a kétféle szemlélet kontraszthatása. Jól példázza ezt a harmadik Barak-kötet három háborús verse. A Játék az időért a háború és béke kérdéseit állítja fejtetőre, a „tábornoki logika” ironikus kifordításával, paródiai formában. A nukleáris háború következményeiről készített ameri­kai katasztrófafilm hatására íródott a The Day After című költeménynek a képvilága, rezignált, fáradt sorai viszont „az elvesztett valóság ’’által kiváltott elégikus-tragikus életérzés kifejezői. A két költemény között — mindkettő­ből egyesítve magából valamit — az Állatok a béke frontján című Barak-vers áll. Barak László legérettebb költeményeinek szerkezete — a gondolatalak­zatok ellentétező technikájának, a paradoxonteremtésnek, a látszatot és valóságot szüntelenül ütköztető ironikus szmléletnek s végül az irónia és a tragikum, az elégikusság és a groteszk egymásba való átcsapásának az eredményeképpen — dinamikus és sok irányban nyitott. Jól példázza ezt reflexív verseinek egyik szép darabja, a Viszonylatok.

Next

/
Thumbnails
Contents