Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - ZALABAI ZSIGMOND: Sancho Panza szomorú
ZALABAI ZSIGMOND egymással a szövegben pl. az a regényíró/nk, aki újabban már csak rövidebb — s felszínes és szórakoztató — műfajoknak szenteli kevéske idejét, merthogy „novella/re-pü-lő-gé-pen is írható”, illetőleg a vers lírai alanya, aki szarkasztikusan jelenti ki „a Tisztelt Kolléga”ellenében, hogy az „Ének a határtalanról” című produkció bemutatására ő, a Föld s egy szigorú határokkal körülzárt társadalom fia, csak azért sem hajlandó. További jellegzetessége a Szárnyaknak a már-már tüntetően hétköznapi szemléletmód, a stílus keresetlensége, a szándékolt egyszerűség, a közvetlen megnevezés uralma a metaforikus-áttételes versbeszéd fölött.3 Az ékítményektől mentes puritán versbeszéd homogén jellegét közkeletű emblémák biztosítják, mint pl. a „madár” a „szárnyas lovak” a „tükör”. A jelentéstani viszonyok nem a stilisztikai mikroképek (metafora és származékai), hanem a nagyobb szövegegységek — a makroképek — (epizódok) közötti kapcsolatokból alakulnak ki (vö. pl. a harmadik szakasz „akasztott ember’tinek képét a következő szakasz „békegalambos” jelenetével). Szövegszervező eljárássá a paralelizmus, az ellentét, a halmozás, a felsorolás, az ismétlés stílusalakzatai lépnek elő: Általában a földről rugaszkodnak el a madarak is, s mivel csak nékik sikerül, gyűlölik őket. Azért a madarak mégsem alapítanak ön védő egyletet. Esetleg egyáltalán nem játszadoznak gyermeinkkel. Talán nem a mi rokonaink Általában a földről rugaszkodnak el a madarak is, s mivel csak nékik sikerül, szeretik őket. A madarak mégsem alapítanak viszontszeretet-otthont. Esetleg eljátszadoznak gyermekeinkkel. Talán mert nem a mi rokonaink? A gondolat mozgását, a költői megismerés dinamikus jellegét az egymással „szemléleti konfliktusban” álló epizódokon s a fönt bemutatott gondolatalakzatokon kívül mikrostilisztikai szinten is hatásosan képes érzékeltetni Barak László. Az igazi szemléletmód váltakoztatásával, a korábbi állításait kifordító rákérdezésekkel paradoxonszerű feszültségeket teremt; megint csak azzal a céllal, hogy ellentmondásaiban, értékambivalen
