Irodalmi Szemle, 1992

1992/7 - TURCZEL LAJOS: Irodalmunk irodalomtörténetírási problémái a két háború között

Irodalmunk irodalomtörténet-írási problémái a két háború között

tevékenysége melléktermékének tekintjük”; Kritikai tevékenysége az emberirodalmi, a rappista és népfrontos-vox humanás korszakában teljesen alá volt rendelve publicisztikai tevékenységének, az esztétikai szempontnak csak esetleges vagy másodlagos szerepe volt benne. Ez az alárendeltség, erkölcsi kizárólagosság a legnagyobb kritikai vállalkozásaiban és elméleti általánosításaiban is zavarokat okoz. Kritikai esztétikai hatása azért nem jelentős. Türelmetlensége és túlzásai miatt az első irodalmi szakaszban nem tölthetett be általános irányító és értékmérő szerepet".

Ezeket a megállapításokat A csehszlovákiai magyar irodalom hat évtizede című tanulmányban Fábry 1945 utáni kritikai tevékenységére is kimondtam: „...az olyan kritikákkal, mint a Harmadvirágzás, Kevesebb verset, több költészetet, nagy értékű, eszméltető, nevelőmunkát végzett, de értékeléseiben az esztétikai szempontnak most is csak másodlagos szerep jutott... (A XX. Kongresszus után) szükségessé vált újraértékelést, a Kevesebb verset, több költészetet című tanulmánynál átfogóbb és esztétikailag következetesebb felmérést tekintélyénél fogva Fábrynak kellett volna elvégeznie, s ő írt is ilyen célzatú nagyszerű tanulmányokat (Rés poetika, Az igényesség műfaja, Antiszemitizmus), de azok a fábryi kritika változatlan publicisztikai alárendeltsége és kötöttsége miatt nem hozhattak teljesebb eredményt. ”

A kemény szentenciákat tartalmazó idézett szövegben azt is láthatjuk, hogy a kommunista irodalompolitika szorításában az igazságot sokszor csak stilisztikai cselezésekei lehet kimondani. Ilyesmire most már nem lesz szükség , s ha a szlovák enciklopédia - és lexikon-monstrumokra tekintünk, akkor talán jobb is, hogy a mi áhított irodalomtörténeti kézikönyvünk nem készült el, és az irodalompolitikai Prokrusztész-ágyakban megcsonkított, összeszabdalt irodalmi lexikonunk kéziratban maradt. A megírandó irodalomtörténeti mű Fábryt már nem olyan szokatlan, szabálytalan módon: előre helyezett önálló fejezetként fogja tárgyalni, mint az Első nemzedék, hanem a többi kritikus között. De azért azt is meg kell mondani, hogy ő a kritikai tevékenysége indokolt átértékelése után is kiemelkedően nagy formátumú egyéniség marad. Nemcsak európai színvonalú antifasiszta publicisztikája okából, hanem az egész pályáján átnyúló szenvedélyes kisebbségvédő és anyanyelvvédő elkötelezettsége alapján is. Az utóbbi tevékenysége az 1945 és 1949 közötti rettenetes évek után megkisebbedett közösségünk újraesz- mélésében semmi máshoz nem hasonlítható nagy nemzeti-nemzetiségi kohéziós erőként működött közre, és a hatása szerintem még az első szabad választásokon is megnyilvánult.

Csanda Sándor portré-füzérként összeállított Első nemzedékében a műnemi fejezetek előtt nincsenek a műnemek és műfajok alakulását, rétegződését tárgyaló bevezetők, s a különböző művészeti irányzatok,