Irodalmi Szemle, 1992

1992/7 - RAIJA SIEKKINEN: A kis hazugság

A kis hazugság

függőleges repedés látszott. Marja merőn nézte. Aztán rágyújtott, s fejét az ülés támlájára hajtotta. Vajon a fal is reped, vagy csak a vakolat? Töprengett, s valami egész idő alatt bántotta.

— Mi baja? Bolhás, gilisztás, vagy hasmenése van? — emlékezett vissza Marja az állatorvos kérdésére.

— Semmi baja, csak el kellene valahogy veszejteni.

— Vagy úgy, elveszejteni!

— Meglehetősen agresszív — magyarázkodott az asszony.

Az orvos megvakarta a macska állát, és az békésen lefeküdt a kezelőasztalon.

— Szóval agresszív — ismételte meg az orvos. Megvizsgálta az állatot, miközben Marja a macska alattomos viselkedéséről, gonosz tekintetéről beszélt.

— Meg aztán... emeletes házba költözöm.

— És a macskának ott már nincs helye, nemde, kinek kéne egy felnőtt macska, jobb a kölyök.

— Úgy van — tört ki belőle.

Eszébe jutott, hogyan állt az ajtóban és nézte, ahogy az orvos megfogta a macskát, injekciót adott neki, aztán visszaült az asztalhoz és megírta a számlát.

— Nem kell várnia, én majd elintézem a dolgot — mondta az orvos. Ő meg fizetett, és az üres kosárral a kezében távozott. A kezelőasztalon fehér macska feküdt kinyújtott lábakkal, s most már csakugyan arra a bizonyos porcelánmacskára hasonlított.

És az autóban idefelé jövet eszébe jutott az a kis hazugság, s aztán a többi, látszólag minden ok nélkül.

Marja nézte a házat. A lakásban még érezni lehetett a falfesték szagát, minden új és tiszta volt. Mint a kórházban. A liftben és a lépcsőházban már találkozott a ház többi lakóival, idős asszonyokkal, akik hasonló kétszobás lakásban laktak, mint ő, s ők is magányosan. Futólag felmérték az új lakót, bizonytalanul rámosolyogtak, de tekintetük a mosoly ellenére is szigorú volt, és hideg. Ahogy most az autóban ült és nézte a téglafalat, az aszfaltot, a földet és benne az egyenletes távolságokban ültetett facsemetéket, érezte, hogy ebben a házban és ezek között a nők között biztonságban lesz. Ő is egy közülük, jól fogja érezni magát, s rövidesen ezt a házat és lakást hívja majd otthonának.

(Ford. Z DJ