Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - PAVEL VILIKOVSKÝ: Az élet örökzöld hátaslova
PAVEL VILIKOVSKÝ a tízparancsolat a hét főbűn jaajaaj 1000 év egyetlen iskola, amelyet kijárt —, és megtanulta, hogy ne vegye halálos komolyan a tízparancsolatot. Most, hogy így elmélkedem róla, úgy vélem, nem ismerte valamennyit. Egy bizonyos: nem lehet állítani, hogy a hét főbűntől undorodott. Tudja, melyik a hét főbűn? Mindjárt gondoltam, hogy nem. S ha igen, akkor csak a saját mindennapos gyakorlatából. Nem tudom, hogy az a műveltség, amely csupa hézagból áll, nevezhető-e még műveltségnek. Elég az hozzá, hogy amikor a pásztorlány meghallotta az én Holadrijómat, szó nélkül, körül sem nézve, felhúzta a szoknyáját. Viselkedéséből arra következtettem, hogy a cseh turisták nem számítottak ismeretlen jelenségnek ezen a tájon. A, igen, a szlovákok szerencsétlen nép, egy ezredévig rabigában nyögtek... tudja, hogyan kell nyögni? Igen? Hát akkor nyögjön egyet! Ez meg mi? Ember, ez egy mormota szerelmes hívása; látni, hogy soha az életben nem nyögött, már úgy gondolom, amúgy szívből, igazán: jaajaaj, de hát már én is kijöttem egy kicsit a gyakorlatból. A szlovákoktól eltérően, nekik erre nem nyílt alkalmuk. Ők ezer évig egyfolytában nyögtek. Mialatt Balga János a hétfejű sárkánnyal vívott, a szlovák leányzó, ez az előrelátó teremtés, lassan kigombolta a ruháját. Dalolgatott, koszorút font, érdeklődés nélkül várta, hogy végződjék a küzdelem. A harc után, ezt előre tudta, tekintet nélkíil a kimenetelre, következik a meg- erőszakoltatás. S ez így ment, amint mondtam ezer évig. Azt ugye tudja, hogy ezt nem ingyen tették. Maga, ahogy ismerem, ingyen egy órát sem nyögne; ámbár őszintén megvallva, nem ismerek olyan tökfilkót, aki egy huncut vasat is adna a maga nyögéséért. Egyszóval, hogy a tárgynál maradjunk, a kedves pásztorlány volt a bizonysága annak, hogy az ezeréves megerőszakoltatás nem maradt nyomtalan, hogy az úgyszólván a szlovákok vérébe ivódott. Köztünk maradjon, vannak megerőltetőbb és kevésbé jövedelmező foglalkozások is. Azt hiszem, a megerőszakoltatás egészen megtetszett a szlovákoknak, mert e közben az ember csak fekszik a hátán, és ha óhajtja, a kezét is
