Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - PAVEL VILIKOVSKÝ: Az élet örökzöld hátaslova
PAVEL VILIKOVSKÝ 50 korona 90 fillér Svájc 100 tehénszem a henyélés — a bűn szülőanyja volt, és e szerephez választottam meg az eszközöket. így például Prágából a Vlárai-szorosig gyorsvonattal utaztam; a harmadosztályú jegy ára, úgy emlékszem, 50 korona 90 fillér volt. Jó fejem van, mi? No és tökéletes turista álöltözetben voltam — a turistaöltözéknek sok előnye van a közönséges ruházattal szemben, mert rövidnadrágban sokkal könnyebb hegyet mászni —, az éj leple alatt lemásztam a Vlárai-szorosban a vonatról. Ez konkrétan Nemšovában történt. Ó, édes emlékek... Vagy hol is történt a dolog? Nem, nem Nemšovában, ne zavarjon össze, a fenséges Blatnicai-völgy egyik bokra mögött bújtam meg. Holadrijó, kiáltottam enyhe cseh hangsúllyal... háromnapi gyaloglás után ugyancsak elgyengültem. Magától értetődő, hogy a szlovák falvakban nem találunk minden kényelemmel felszerelt fogadókat, nem úgy, mint például Svájcban... azért a hasonló kirándulásokra tanácsos elemózsiát vinni magunkkal. Élelmiszert minden szlovák városban vehetünk, a célnak legjobban megfelel a szalámi és az ostyepkának nevezett, kicsi hordó alakú füstölt juhsajt. Szódavíz minden falusi kocsmában kapható... de őszintén szólva, annak a készségemnek, hogy cseh turistának adjam ki magam, megvoltak a határai; maga is beláthatja: még hogy szódavíz! Holadrijó, kiáltottam ki a sűrűből alig észlelhető cseh hangsúllyal, és harmadszorra végre megfordult a nő. Ó, az látvány! Abból a száz tehénszembből, amelyek böl- csen-bánatosan bámultak az áthatolhatatlan sűrűség felé, az ő szeme volt a legtehénebb tehénszem. De nem sokat időztem a szeménél. Hanem a csöcse!, mondhatom, azzal sem maradt le a versenyben, pedig már csak egy óra volt hátra az esti fejésig. Ha az imént azt mondtam, hogy elgyengültem a háromnapi gyaloglástól, ez inkább azokra a testrészeimre vonatkozott, amelyeket a járás vesz igénybe, miközben más testrészek — tudja, mire gondolok —, más részek, amelyek járás közben henyélnek... a henyélés, mint tudjuk, a bűn szülőanyja... Ez esetben sem volt másképp. A természet, főként ha fenséges, mindig erekciót idéz elő bennem; sőt voltak idők, hogy már csak egy cserép
