Irodalmi Szemle, 1992
1992/1 - Hizsnyai Zoltán: Epeömlengés és egyéb ingóságok (esszé)
Hizsnyai Zoltán Felismerésed egyébként szörnyű gyanút ébreszt bennem: vagy Fábryt, vagy a filozófusokat nem ismered. Vagy-vagy. Vagy...: és. És még ettől is van rosszabb!... Na, hát nagyjából az ilyen részeket szokták lecinikusozni, legyűlöl- és lefajgyűlölőzni. Ez az a minősíthetetlen hang, amellyel kisöprök, betartok, boszorkányüldözök. (A kifogásolt hangvételt azért mutatom be éppen Dusza István kapcsán, mert ő — lévén humora — biztosan nem sértődik meg, nem veszi személye ellen irányuló támadásnak azt, ami nem többről — de nem is kevesebbről! — szól, mint egyetlen írásáról, s megérzi a szavak mögül irányába sugárzó meleg, emberi viszontszeretetet is, amely azonban nem gátolhat meg abban, hogy írását úgy minősítsem, ahogy, s hogy ezt így tegyem.) Tudósi visszafogottságú irodalmunkban nincs helye az ilyen faragatlan modornak. A humornak sem. Mert, ugye, hogy lehet emberek bőrére gunyoroskodni?! (Kíváncsi vagyok, megmarad-e ezekután Dusza az állásában; merthogy az irodalmi köztudatból ezzel kisöpörtem, annyi biztos.) Nincs helye az eklektikus stílusnak (” eklekticizmus fn 1. Fii Műv Különféle nézetek, (stflus)irányzatok stb. bizonyos elemeinek kiválogatása és keverten való alkalmazása ” — Magy. Ért. Kéziszótár), de helye van a gondolatnak, amely — a jó (modoros) modorral és a következetes (egynemű) stílussa\ karöltve — még a maga eklektikus (” 2. vál pejor Elvi, elméleti következetlenség, ingadozás” — U.o.) módján is valamiféle erkölccsé nemesedik írás közben. Az igazsághoz mindez elengedhetetlen. És valóban: az Igazság kimondásához, az igazságtevéshez ez kell. Az igazság kereséséhez viszont talán valami egészen más... Kérem, gondolkodjanak el ezen, s hogy könnyebben forogjanak odabent a kerekek, lapozzanak bele Pázmány Péterbe, Szabó Dezsőbe, Karinthyba (a Frigyesbe) vagy — hogy a külföldön született, eredetileg idegen nyelvű, de több-kevesebb sikerrel magyarított kortárs magyar irodalomból is ajánljak példát — Gore Vidalba és a többi. Meglátják, nem egészen példátlan, nem egészen hagyománytalan az amit és az ahogy (lásd ’’radikális eklektika” és számos más módszerirányzat!) teszek. Nem tagadom, kedvem lelem az írásban. Még a felém áradó ’’epeömlengés” is szórakoztat. Tudom, a Szellemnek nincs bennünk ingatlana. Minden szellemi tettünk könnyen devalválódó ingóság.
