Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - KULCSÁR FERENC: IMÁDSÁGOK XII (esszé)
IMÁDSÁGOK XII. Legkivált pedig magány, melyben mindenki azért ordít, tombol, robbant, hasogat, verekszik, öl, gyújtogat, mert úgy véli, őt nem szereti senki, holott igazából azért magányos, mert ő nem szeret másokat. Az új kor kulturális újjászervezését azok fogják elvégezni, akik ki mernek törni ebből a magányból, és szívből kimondják: Legyen meg a Te akaratod! A világ fiáról és a világosság fiáról Aki a világ fia, az a rész fia; aki a világosságé, az az egészé. A világ fia a világot szereti; a világosság fia a világ világosságát. A világ fia anyagot birtokol: a világosság fia anyagot és szellemet. A világ fia a birtokolt anyag magányába süllyed, a szeretetlenség szűkösségébe, a sötétség agresszivitásába; a világosság fia az anyagot a fénybe emeli, hogy az anyag Isten felé sugározzon, lényege szerint. A világ fia mohó, mert anyagelvű, a csillogás rabja; a világosság fia önzetlen, szelíd és türelmes, mert a világot nem birtokolni akarja, hanem uralkodni akar a világon, vagyis önmagán, önmaga tágasságán. A világ fia azt hazudja magának és másoknak, hogy az általa képviselt világ a világok legjobbika; a világosság fia nem hazudik, mert tudja, hogy az anyag az élet múlandó fele, s a szellem, az isteni rész az, ami állandó, ezért azt kell állandóan tökéletesítenie. A világ fia intoleráns, mert megesküszik rá, hogy igaza van; a világosság fia toleráns, mert nem esküszik se égre, se földre, se önmagára, hanem igent mond vagy nemet. A világ fia hitetlen, mert a múlandó rész az istene; a világosság fia hívő, mert az állandó rész az Istene. A világ fia világtalan, mert a dolgokért él; a világosság fia látó, mert azért él, aki megváltotta őt: a szeretetért és a tudásért. A világ fia a vakok vezetője; a világosság fiát Isten vezeti. A világ fia írástudatlan, mert ábécéje farizeus ábécé: igazságtalanságot szül, olyan matériát, mely az elhagyottat az útszélen hagyja; a világosság fia írástudó, aki az írás irgalmas szamaritánusaként lehajlik az elhagyatotthoz, hogy vele együtt felemelkedjen, betöltvén a Törvényt. A világ fia ámítás, mert fényt ígérve a magány kelepcéjébe csalogat, mint Lucifer, a fényhozó tette és teszi a Faustokkal; a világosság fia nem ígér, hanem az ígéretben hisz, miszerint a szelídnek, az alázatosnak, a jót cselekedőnek, a teljességet és tágasságot várónak kegyelem adatik: terített asztal. A*világ fia azt cselekszi, amit a világ vár tőle; a világosság fia pedig azt, amit az Úr, aki a világosság. A világ fia kétszívű, tudja a bal keze, mit cselekszik az ő jobbja: úgy ad, hogy elvehessen; a világosság fiának életadó szíve van, semmiért cserébe. A világ fia a Golgotán azt kiáltja Istennek, hogy másszon le a keresztről, ha ő a Megváltó; a világosság fia sír, megrendülten, mégis, titkon azt reméli, hogy éppen őmiatta nem teszi ezt meg Isten. A világ fia nem hal meg a barátjáért, mert nem teheti, hiszen nincsen barátja, csak faképnél hagyható, elárulható embertársa; a világosság fia tűzbe megy a barátjáért, mert a barátja is tűzbe ment érte: a keresztre. A világ fia halhatatlan, amíg él; a világosság fia halandó, és sorsát a megelevenítő szellem kezébe ajánlja. A világ fia azt
