Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - KULCSÁR FERENC: IMÁDSÁGOK XII (esszé)
IMÁDSÁGOK XII. gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé ezt a kézfejet, amely ír vala. Ekkor a király ábrázata megváltozék, és az őgondolatai megháborítják öt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének. Az Isten által küldött kéz ezt írja a falra: Mene, Mene, Tekel UfarszirA Miután a babilóniai bölcsek között egy sem akad, ki az írást megfejthetné, a babilóniai fogságban lévő Dániel próféta fejti meg a királynak küldött isteni üzenetet: mivel felemelkedtél az egek ura ellen (...) az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked, és előtte minden te utad, nem dicsőítetted, azért küldetett őáltala ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás. Megfejtése pedig ez: Isten számba vette a király országlását, és véget vet annak, azaz megméretett és a mérlegen híjával találtatott Ugyanazon éjszakán megőleték Belsazár, a Káldeusok királya. A harmadik szintén bibliai történet, prófécia arról az időről, amikor megszabadul mindaz, aki csak beírva találtatik a könyvben. És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra... Mikor is lesznek e csudadolgok? És baliám a gyolcsba öltözött férfiút, aki a folyóvíz felett vala, hogy felemeié az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek. A negyedik kéz a Hegyibeszéd - bői való, Jézus mindhalálig ismerősen ismeretlen példabeszédeiből: És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék... A kéz, amely tollat fogott, hogy a távolból megáldjon engem, ezt a három egyszerű szót vetette papírra: Köszönöm az írásaidat. E szavaknak személyes erejük van. És elképesztőek. Úgy hangzik ez a mondat, mintha a levél írójának, személyesen NEKI címeztem volna bizonyos írásaimat. Csakhogy erről - így - szó sincsen. Mégis: éppen ez az a csoda, ami jelen van a világban, s értelmet ad a létnek. Tudniillik az, hogy a szó, az írás személyes erejűvé és személyes ajándékká tud válni: olyan valósággá, amely a szeretet és a jóság jelenlétéről tanúskodik - szemben a szeretetlenség tévelygéseivel és a bűn képzelgéseivel. Istenben hinni annyit jelent, mint látni: az életnek van értelme - mondja Wittgenstein. A Szó, az írás ajándékában hinni annyi, mint Istenben hinni - tehetjük mi hozzá. Ezért: áldott a kéz, mely megáld. Novella Az embernél vannak az elme gondolatai; de az Úrtól van a nyelv felelete. Verset írni Verset írni talán nem egyéb, mint megsejteni azt a mindennél rejtelmesebbet és valószerűtlenebbet, hogy az Isten hasonlatosságára vagyok teremtve. S ha igen, akkor a vers Isten mosolyának a visszfénye, olyan
