Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - KONTEXTUS - Az átlagon aluliak maffiája és a kultúra Szlovákiában (interjú)
KONTEXTUS emigrációval szemben voltaképpen jól tükrözte a hazai állapotokat. Az erősebb cseh kultúra és azon belül az irodalom ugyanis 1968 után erős hazai „másként gondolkodó" irodalmat alakított ki, s ez erős emigrációra támaszkodhatott. A gyengébb szlovák emigrációnak gyengébb hazai ellenzék felelt meg. A kis létszámú szlovák ellenzék voltaképpen a prágai ellenzék fiókjának számított. Szlovákiában ezzel szemben erős volt a katolikus elenzék, s egyáltalán nem lehet azt állítani, amit egyszer egy cseh lapban olvastam. Azt ugyanis, hogy a szlovák nemzet úgymond kollaboráns nemzet. A cseh és szlovák irodalom 1989 ütni viszonyára tehát az jellemző, hogy egyrészt Szlovákia most ismerkedik meg a cseh ellenzéki irodalom egész spektrumával, a cseh egykori ellenzék viszont elképedve tapasztalja, hogy a szlovák legális irodalom a „konszolidáció” idején is jó néhány értéket hozott létre. Ez természetesen a szlovákiai magyar irodalomra is vonatkozik, habár erről Csehországban és sajnos Szlovákiában is kevesebbet tudnak. A szlovákiai magyar irodalomnak kiváló képviselői vannak: Tőzsér, Grendel, Cselényi stb., akik a „konszolidáció” éveiben egyfelől legálisan publikáltak, másfelől azonban sajátos helyzetüknél fogva bizonyos tekintetben ők is „másként gondolkodó” íróknak számítottak. Most tehát a kölcsönös ismerkedés időszakában élünk. A különböző utakat bejárt, különböző politikai beállítottságú és sorsú emberek végül is rájönnek majd, hogy az értékek kötik őket össze. M. R.: Nem csappan-e meg Szlovákiában a cseh irodalom iránti vonzalom miatt a szlovák irodalom iránti érdeklődés? L. F.: Nem szabad úgy elképzelni a dolgot, hogy a cseh volt ellenzéki irodalom nálunk most a figyelem központjába került. Az „átlagon aluliak maffiája”, amely most nacionalista zászlók alatt lendül támadásba, megpróbálja elfüggönyözni egymástól a cseh volt ellenzéki irodalmat és a szlovák társadalmat. Az előtérbe pedig a rossz szlovák irodalom nyomul. A függöny azonban a jó szlovák irodalmat éppen úgy elszigeteli a szlovák közönségtől, mint a jó cseh szerzőket. S az igazi értékek Szlovákiában ma ismét védekezésre kényszerülnek. Függetlenül attól, hogy a cseh, a szlovák vagy a magyar kultúra értékeiről van-e szó. Az értékek a fennmaradásukért küzdenek. Ez például a publikálási lehetőségekben is megmutatkozik. Az értékek képviselői olyan lapok köré kénytelenek tömörülni, amelyek csak néhány ezres példányban jelennek meg. Az „átlagon aluliak maffiája" uralja a tömegkommunikációt. Ez olyan adó, amelyet minden demokráciának meg kell fizetnie. 1989 novembere után azt mondták: tessék, itt a szólásszabadság! A gazemberek pedig így feleltek: rendben van, a szólásszabadság a miénk. Fizetjük tehát a demokrácia adóját, és reméljük, nem fizetünk rá. M. R.: A médiumok, az írott sajtó egyre többet és egyre hangosabban beszél akár Bős -Nagymaros, akár a nyelvtörvény kapcsán a magyar— szlovák ellentétekről. Azt gondolom, hogy ezek a hírverések, hírek,
