Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - DUBA GYULA: Nagymama álma (regényrészlet)
Nagymama álma hogy ebben az egészben nem is a beadás ténye a lényeg, hanem az az erő, amely a követelmények mögött áll és szabadon gyakorolja hatalmát. — A terv szerint legalább négy sertést kellene beadnom és két tehenet, meg egy bikaborjút. De akkor hogyan fejjek kétezer liter tejet, ha a teheneket beadom a közellátásra? Micsoda ész találta ezt ki? Mi tojjon kétezer tojást, ha a tyúkokat is beadom? — Nézegette az ívet, mintha tanulmányozná, hogy röviden összegezze véleményét, bár nem volt mit összegezni. — Lehetetlenség, ezt nem lehet teljesíteni! — Teljesíteni kell — mondta Bogyó Julis —, aki ki akar bújni alóla, az ellenség. Az ötéves terv szabotálóira és a nép ellenségeire pedig a törvény teljes szigorával lesújtunk! — Ki sújt le?... Ki személyesen? Ki olyan erős? — Mi sújtunk le! — válaszolta az asszony, és elment. Mózes újabb papírja a hiábavalóság és elbukás lehetőségét jelenvaló és élő bizonyossággá tette. Olyan új érzés jelent meg a Gálok életében, amilyet eddig nem ismertek, mert a múltban életfeltételeik lehetővé tették, hogy mindig a maguk urai legyenek. Senki nem szólt a dolgaikba, maguk határozták meg, hogy hová mit vessenek és mennyi állatot tartsanak. A régi Gálok úgy érezték a földek természetét és az állatok léttörvényeit, mint a maguk sorsát. Gál Istvánnak most az volt a legmegrázóbb élménye, hogy ezután úgy kell majd dolgoznia, mintha nem is önmaga lenne, mintha valaki más lenne, önmagának teljesen idegen. Munkájában lehetősége van dönteni, de a más akarata szerint. A régiek olyankor érezhették így magukat, amikor hódító, idegen hatalmak törvényeinek engedelmeskedtek, török pasáknak dézsmát fizettek, kuruc-labanc hadak rekvirálták tőlük a szénát és gabonát, aztán a Bach korszakban idegen hivatalnokok dohánytermesztésre kényszerítették őket, és aki nem adta be az előírt mennyiséget, azt megbüntették. Még a vagyonelkobzás állapota sem volt Gál István számára természetellenesebb, mint a mostani helyzet, melyet Mózes rendelkezései okoztak. Este kiszámította, hogy ha minden földjét bevetné és nagyon jó termés lenne, s ha minden állatát levágná és beadná, akkor sem teljesíthetné, amit Mózes olyan ellentmondást nem tűrően kér tőle. Bonyolult helyzetbe került. Nagymama pedig feladta a küzdelmet a hóval és vizekkel, s már nem titkolta el, amikor a gyomra fájt. Egyre gyakrabban és mind erősebben fájt a gyomra, s időnként már pontosan megérezte, hol lehet bensőjének az a pontja, ahol a fájdalom lakozik, feldúlva és görcsbe rándítva szervi környezetét, majd széthullámzik egész testében. Orvoshoz azonban nem akart menni. — Csak a gyomrom fáj, majd elmúlik... — mondta ilyenkor, és elvonult, ahol nem látták, az istállóban a dikóra dőlt és összekuporodott, vagy az öreg kamrában a fekete ládára borult. Később már a házban maradt és fájdalmában az ágyra roskadt. Ebben az időben álmot látott, melyről azonban másnap alig beszélt.
